Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Montázsok és fragmentumok
filozófiai hátterei, illetve a két paradigma közötti átjárhatóság kérdéskörei. Mindezt szorosan hozzákapcsolják a kor kritikatörténeti kánonjainak elemzéséhez, hangsúlyosan érvényesítve a történetiségnek, a kulturális emlékezetnek a kortárs irodalomban megnyilvánuló horizontjait. Az irodalmi szemináriumok egyes jelentős vagy jellemző művek elemző megtárgyalásával lehetővé teszik esztéta és klasszikus modernségünk néhány poétikatörténeti jelenségének, nyelvszemléleti, recepció- és műfajtörténeti elmozdulásának részletes vizsgálatát. Közvetítik az egyes korszakok magyar irodalmával való foglalkozáshoz szükséges filológiai ismereteket, betekintést nyújtanak a korszak irodalomtörténeti kutatásainak legfontosabb jelenbeli irányaiba és kérdéseibe, értelmezik ezek alapvető elméleti fogalmait, kitérnek a korszak lényeges kritikatörténeti fejleményeire és intézménytörténeti eseményeire. Különös figyelmet szentelnek annak a tapasztalatnak, hogy az elmúlt korszakok magyar irodalmának interpretációját a keletkező irodalom eltérő horizontjai alapvetően befolyásolják, ezért részletesen foglalkoznak a kulturális emlékezet jelenbeli poétikai formáival, a kánonképzés kísérleteinek szemléleti hátterével, és bepillantást nyújtanak azokba az esztétikai jelenségekbe, amelyek a korábbi időszakok magyar irodalmának szempontjából jelentős interpretációs potenciállal rendelkeznek. A szemináriumok közvetítik a magyar irodalommal való foglalkozáshoz szükséges filológiai ismereteket, bevezetnek a mai kritikaírás néhány elméleti kérdésébe, bemutatják a legkiemelkedőbb irodalmi és irodalomtörténeti folyóiratokat. Az irodalomelméleti kurzus, mint alapkurzus az irodalomtudomány modern, újkori értelemben vett tudománnyá válásától kezdve ad szisztematikus áttekintést az irodalomértelmezés klasszikus irányzatairól. Behatóbban tárgyalja a klasszikus historizmust, az irodalomtörténeti 230
