Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Montázsok és fragmentumok

muraági vízimalom históriája, az esküvői szokások, tollfosztás, tökmagköpesztés, paszita stb., mind-mind hagyományőrző történeti tapasztalattal rendelkező instanciák. A mondái, mesei, történeti epikus tradícióból táplálkozó Vendégségben című részben hosszabb művelődéstörténeti betekintést kapunk a Csáktornyái várról, annak főkapitányáról, Zrínyi Miklósról, párhuzamba állítva a lendvai várral és Bánffy főkapitánnyal. Itt olvashatunk néhány fragmentumot a horvát-magyar királyok uralkodásáról és életviteléről, Dalmácia városairól, a tengerszorosok rejtelmeiről, a szigetek, félszigetek történelmi eseményeiről. A műben a historikus feldolgozást a történelmi elemet egyesítő imagináció bontja szét. A Fogságban kerül előtérbe az írói szemlélet és narráció harmóniája, az erős lokalizálású képzeletvilág. .Milyen csendes, békés és szép ez a vidék! - gondolta a fiú. - Kár, hogy ezt a csodálatos harmóniát állandó rettegésben tartja az oszmán. Pedig szorgalmas népek élnek itt a Mura mentén. Dolgos kezük révén megtermelnek mindent, amire csak szükségük van az életben.”

A műben a nyelvjárási eszköztár, az archaikus és konnotatív jelentésvonatkozások figyelhetők meg. A szerző a muravidéki archaikus szókinccsel és nyelvhasználati réteggel alapozza meg a regénytörténet atmoszféráját és alakítja A lendvai vár kapitányának kronotoposzát. A térbeli lokalizálást erősítendő könyvhöz fűzött szerzői jegyzetekben (a könnyebb tájékozódás céljából) kiegészíttetik bizonyos archaikus, nyelvjárási kifejezések értelmezése. Illusztrálásképpen álljon e helyen csupán néhány ilyen előforduló fogalom vagy állandósult nyelvi klisé: szelencefa, fehérkóbász, fele, göbe, fele kany, kiköpeszt, sajtár, tóka, aluru szagulla a zibollát, csöpögű... A szerzőnek az alakok nyelvi viselkedése iránti affinitása abban mutatkozik meg, hogy a figurákat a beszédmódjuk

226