Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

semmivel sem elégedett. De a férje ezeket a helyzeteket is megérti. Reggel említeni se fogja a hisztériás kitöréseit, a félje iránti leírhatatlan és legyűrhetetlen undoráról tanúskodó durva, gusztustalan, sértő kifejezéseit.”

A nő a saját személyes világának valóságosságát paranoid fantáziákkal éli meg. A sokáig elrejtett/elfojtott maszk mögül a hisztériás kirobbanás spontán manifesztálódik, majd egyszerre sok más tényező közbenjárását is magával hozza.

Számos novellában a tudattalan tárházát a szexuális izgalom előretörései alkotják, melyek lefegyverzik, csapdába ejtik az Ént, így megakadályozva „normális” működését. A libidó és agresszív ösztönök elpusztítják a Szentjánosbogarak rajában című novella hősnőjét, aki kisiklik a tulajdon kontrollja alól, fia tizenhat éves barátja lesz az, aki miatt egész testébe izzó szentjánosbogarak raja költözik, és aki „végig tudott az érzéseiről, szándékosan cukkolta, és játszott vele. Merő gonoszságból. Pedig semmi mást nem tett, mint követte életének legerősebb érzését. Ami lenyűgözte, és ami elől nem volt menekvése. Semmi rossz nem volt ebben, eltekintve talán attól, hogy férje volt és valószínű, igen, hogy a fiú még nem nagykorú...” A szövegben a vágy maga tiltásként jelenik meg, így a nő nem élheti ki negyvenhét éves korában felbukkanó vágyait, ezért „kábán levetette a fehérneműjét, elővette a férje borotváját, belépett a kádba, elmerült a vízben, csuklójára helyezte a pengét, és lehunyta a szemét...” A szerelem energiájának. Sreckója viszont a nappali álmodozásban éh ki vágyait, aki a valóságos tárgy (nő) hiányában képzeletbeli kielégülést keres és hoz létre magának. Az egyetlen pozitív kimenetelű szürreális síkra helyezett elbeszélés kazánszerelője a levezeteden szexuális energiáját környezetkímélő energiaforrásként kamatoztatja. A Fragtna lapjain szélesebb horizontokban

201