Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

rajzolódik ki az emberi értelem többszörös funkciója és ezek kölcsönös kapcsolata, amely a morál valamennyi pszichikai termékének az újraértelmezését is eredményezi. Egyik ilyen bizarr mozzanat az Ismétlődésben megjelenő kasztráció vagy a pszichopata őrangyal Az őrangyalban. A tudat illúzióinak és hazugságának a feltárása kap hangot a Bosszúban, ahol a biszexuális férfi a valóságot már csak a kívánságához igazítja, ami démonian vonzóvá teszi, majd a pokol bugyraiba taszítja. A kéz, valamint A boldogság mércéje destruktív módon kutatja a szubjektum immanens ellentmondásosságát. A két fragmentum alapvető dinamikájának lényege a belső és a külső én széttöredezettsége miatti menekülés a valóságtól.

A Fragma általános narrációs technikája a terjedelmes belső monológ, a kötet egy-egy novellája hol férfiként, hol nőként szólal meg. Kumerdej olyan figurákat alkot, melyek sors-szerűen meghatározottak, elsősorban pszichológiai, egzisztenciális, sőt szociális koordinátákkal. Történetei arról szólnak, mennyire képtelenek a szereplői az ön- és kéjgyilkosság, a lelki terror, a homoszexuális erőszak, a különböző közösülések, intrikák örvényeiből kimozdulni. Az eseményeket a figurák belső hangja hozza mozgásba. Ez a hang a végleges elbizonytalanodást, az egyéntől elidegenedett reflexiókat, a lelki szabadsághiány szorongásos tapasztalatát, a mindennapi emberi kapcsolatok látszólagosságát, a társadalom irányában nem vállalható érzelmeket hozza a felszínre. A történelmi-társadalmi panorámába ágyazódó szimbolikus tartalmak (márkás autók, divatszalonok, kozmetikumok, konferenciatermek, tengerparti nyaralók) nem hozzák meg a boldogságot. A materiális világ csődöt mond, a pénz nem gyerekkori boldog álom, mondaná Freud.

Mojca Kumerdej minden egyes szövegébe az emberi pszichológia és az emberi sors egy darabkája van bezárva. Epikai világa felfedi

202