Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

nyomasztó, kegyetlenül bizarr történetei az emberi természetről szóló teóriákat radikálisan gondolják újra, amelyekben az egyén lényege önmaga elfojtásában mutatkozik meg. Az elfojtott tartalmak negatív színezetűek, vagyis obszcén, infantilis, szexuális karakterűek, amelyek a tudat számára elfogadhatatlannak látszanak.

A tizenhárom rövid történet a pszichoanalízis miniatúrái: a szexualitás és erőszak, a titokzatosság, perverzitás, szenvedély, bűn, félelem és halálérzet irodalmi artikulációi. Véres történetei felfedik és láttatják mindazokat a mindennapok mögötti - a felszín alatti - lelki folyamatokat (a perverzek teljesen tudatos fantáziáján át, a paranoiások szorongásos téveszméin keresztül, a hisztériások tudattalan fantáziáig), amelyeket a külvilág még mindig tabuként kezel.

A mindennapi élet pszichopatológiája, őrültségi tünetek, kósza gondolatok jelennek meg már a nyitó novellában. „Tudtam: egyeden kiáltásom, egy erős kiáltás felverhetne az álmodból, a kicsi után vetnéd magad, megragadnád és kitépnéd a tenger habjaiból” - egy nő félelmetes vallomása, aki azzal áll bosszút férjén, hogy közös gyermeküket hagyja tengerbe fulladni, bár e tett determinált és okozatikig magyarázható részéről. E nézőpontból egy olyan lelki valóság tárul elénk, amelyről szokásos, tudatos énünk csak borzadni tud. Kumerdej alakjai első látásra „normális” egyszerű emberek, akikben a hétköznapi élet feltárt pszihopatológiai tünetei megmutatják a tudattalan szándékok betolakodását mindennapos és feltételezhetően normális viselkedésükbe. A tudatos élet mellett létező tudattalan lelki élet dinamikus kapcsolata szétcincálódik és morbid zavarokat hoz létre. Itt az anya: gyilkos - a lelki struktúrájában meglévő normális mechanizmus szétesett. A pszichikai konfliktust nem más problémák idézték elő mint a vágy, a szándék és a kívánság: „Ekkor már tudtam, hogy tennem kell valamit. Tény, hogy

198