Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

a város mentalitásáról, a helyiek speciális humormániájáról, a meghatározó világnézetről, arról, amit ebben a multikulturális kis völgyteknőben ápolnak, a provincializmusról és a kozmopolitizmus fellángolásairól, a kis különbségek fontosságáról és a kiegyenlítődés általános vágyáról. Ivor valóságos emlékművet állít saját kozmopolita városának „Szarajevó az utolsó vagy az utolsók között van, s úgy tűnik, ez a dominó megálk'thatadan. Különben Szarajevó sokáig ellenállt. Az elfogadás a természetében volt, a török időktől, a város születésétől kezdve közös: muzulmán, katolikus, pravoszláv és zsidó, itt összekeveredtek a szlávok, a törökök, az örmények, az arabok, az arnauták és a tutti quanti. Az Osztrák-Magyar Monarchia idehozta az osztrákokat, a magyarokat, a cseheket, az askenáziakat, a lengyeleket... A Jugoszláv Királyság határai közt ficánkolni látszott, majd a második világháborúval kezdetét vette a tizedelés, hatni kezdett az átok A Város ismét magához tért, folytatta zsidói nélkül az életet, illetve velünk, csökkentett mennyiségben, ami épp arra volt elegendő, hogy őrizzük az emlékezetet. Majd ismét fogadott és vegyített, létrehozta a szarajliákat azokból, akik benne születtek, s akik kívülről érkeztek ide. Ezzel a háborúval, ezzel az ostrommal a Város csapdába esett, ahonnan mindenki el akar szökni, fuggedenül a származásától. Mert nem a szerbek, a zsidók, a muzulmánok, a horvátok, a hajdani jugoszlávok, akikről mégsem kéne megfeledkezni, menekülnek, hanem a szarajliák, magukkal cipelve valamit a városból”. (138.)

olimpián műlesiklásban mellesleg a szlovén Jure Franko állt a dobogó második fokán, s híres szarajevói rockegyüttesek vettek részt a rendezvényeken: a Bjelo dugme, a Crvena jabuka stb., valamint az irodalom nagyjai is: a Nobel-díjas Ivo Andric, Meša Selimovič, Dževad Karahasan vagy Miljenko Jergovič.

190