Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Nyelvi panorámák és szellemi horizontok
csoportok alakulnak ki. Ügy látja, hogy a mítoszok az identitással kapcsolatosak, hiszen arra adnak választ, kik vagyunk, honnan jövünk és hol a helyünk a kozmoszban. Ennek kapcsán megkülönbözteti a mítosz és a bölcsesség értelmezését. Szerinte a bölcsességet a mindennapi, a mítoszt viszont a ceremoniális kommunikáció tartja forgalomban. A bölcsesség az életformát (szokásokat, erkölcsöket) alakítja és alapozza meg, a mítosz ezzel szemben az élet értelmezésének vet alapot. A vüágrend egyik része Assmann szerint a ceremoniális kommunikációban közvetített „kulturális emlékezet”. George Schöpflin Globalizáció és identitás című írásában fejti ki, hogy az identitás mindenkor a kultúrában gyökerezik, és a kultúrával újul meg. Minden egyes kultúrának külön kritériuma van az inklúzióra és az exklúzióra, melyek szimbolikus és implicit jelentéseken keresztül működnek Ebből következik, hogy az univerzalisztikus projektek az erőszak felé hajlanak, legyen ez pszichikai vagy szimbolikus erőszak A kultúrák egyik lényeges jellemzője, hogy gondolatvilágot, gondolkodási stílust termelnek ki, valamilyen külön gondolkodást, amelyet „normálisnak és természetesnek” vélünk, és amely egyedül a mi kultúránkban érvényes. A kultúránkat a szimbólumok és a mítoszok definiálják Mint már említettem, az identitás kérdéséhez sokfelől lehet közelíteni. Charles Taylor érdeklődésének középpontjában, a társadalmi atomizmus és a multikulturalizmus kritikája mellett, az identitás és a vallás áll. Olyan témakör ez, amely valamennyiünket foglalkoztat, és a korszerű társadalomban sokaknak gondot okoz. Taylor vallásfelfogása nagyon újszerű és józan, reális. írásain érződik a vallásossága, emiatt egyesek vádolják, én magam nagyon becsülöm. Ö hasonlóképpen van a vallással és az egyházzal, mint a Harmonia caelestis elbeszélője: „.. .én úgy vagyok az Egyházzal, mint a fogorvossal: a szokásokkal ellentétben nem 18