Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok
korisággal új nevekkel találkozunk Báti Zsuzsáéval, a Vajdaságból érkezett újságírónőével, akinek vallomásában a következő áll: „Szlovéniában itthon vagyok, Vajdaságba haza megyek Olyan, mintha lúd lennék”. Versesköteteire (Útravaló, 1979 és Kettőnk évszakai, 1979) nagy hatással volt a nyugat-európai tárgyias költészet. Bori Imre a következőket írja róla: „Válságköltészet az, amit ír, s egy krízisérzés szólal meg verseiben, ebből veszi vizsgálat alá nem csupán a szerelemérzést, hanem az egész történelmi múltat (is).”7 A Naptár című folyóiratban a már említett Báti Zsuzsa mellett bukkan fel Rozsmán Erzsébet, Bernják Elizabeta, Sz. Kanyó Leona, Topiák János, Völgyi János, Gábor Zoltán és Bence Lajos. Bence Szíves szívtelen (1981) című első verseskötete a neoavantgarde poétika nyelvét honosította meg költészetünkben váradan asszociációkkal, irodalmunkban voltaképpen megújította a költői nyelv teljesítőképességét, bár a költészet ősi funkciójából is sokat megőriz. E megállapítás érvényes második verseskötetére, a Látleletre (1989) is. A kötetről Péntek Imre így vélekedik: „...a Lédelet a »tiszta szó« bűvöletében született. A nyelv- és kultúraszennyező világban a tisztaság elementáris igényét szólaltatja meg... Mert ebben a közegben nem könnyű az identitás őrzése, hisz/ könnyen megbillenhet/ a mondanivaló e nyelvingoványában.”8 Bence a Muravidéki magyar irodalom kritikusaként egyaránt ismert. írott szóval a megmaradásért című monográfiájában a szlovéniai magyarság 1919 és 1989 közötti hetven esztendejének történelmét, a szlovéniai magyar irodalom történetét, művelődési, kulturális életének kibontakozását, kiteljesedését tekinti át. A Rá-olvasások című, 2000-ben megjelent 7 BENCE Lajos: írott szóval a megmaradásért /A szlovéniai magyarság 1919-1989/. Győr- Lendva: Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1996,104. " Uo. 108. 164
