Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

„Más íróknak éppen ezzel a kanavásszal kell vesződniük, ők nem írhatnak csak úgy ezt-azt, mert nekik nem adatott meg ez a háttér, ez a lepel, amely végül is rájuk csavarodik (halotti lepel), amely valójában egyetlen vég (első pillantásra egzotikusnak tűnő) szövétnek 1914, azaz Szarajevó óta. A dolog iszonyú gyönyörűségét persze, tette hozzá lélekzetet sem véve Gorotva, mégiscsak a ragyogó Adria adja.”

Az Adria poétája felvázolja azt a szélesebb (kultúr)történeti perspektívát, amely hőseinek egyedi életét orientálja, melynek specifikus aspektusa olyan pluralizmus létrehozása, amely egyedek közötti kapcsolatokon nyugszik. Ez az átfogó szellemi horizont hozza továbbá létre a metaforákban „a prezentálás formáját”, amelyek Arthur C. Danto szerint azokkal a jelentésekkel és asszociációkkal rendelkeznek, amelyekkel a korszak kulturális kerete. A kultúra által közvetített információk a maguk másságában jelennek meg. A kultúra szimbólumrendszer, a jelentést hordozó szimbólumok rendszere, mondja Clifford Geertz, amely „egyfelől a valóságról alkotott modell, másfelől a valóságnak a modellje.”3 A műben előforduló rengeteg kulturálisan kódolt szimbólum közül csak néhányat említek, melyen keresztül érezhetjük a kulturális reflexió szintjét, az implicit normák színrevitelét. Azt, hogy mennyire beletartozunk egy kultúrába, a térség kultúrájába, ahol a társadalmi hovatartozás tudata a közös tudáson és emlékeken való osztozáson alapul.

íme: „az elmúlt fél évszázadban állandó anyagi gondokkal birkózva [...] kivéve talán a rövidke Markovié-korszakot, ám az, egzaktul lehetett érezni a vég kezdete is már egyben”, „Sosem is voltam egy virágcsokrokkal szaladgáló figura, sosem is voltam afféle floraboy, ám

’Idézi Wolfgang 1SER: Az értelmezés világa, (ford.): LAJOSI Krisztina, Budapest: Gondolat Kiadó, 2004,102.

148