Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

Annak lenni (vagy nem lenni), ami (aki) vagy... (Elmélkedések az identitásról I.)

Az identitásról szóló eszmefuttatásomat Jan Assmann szép és tartalmas gondolatával indítom. „Nem szabad, hogy az identitás külsődleges ismérveken múljék, az identitás »szívügy«, tudat és érzület dolga. Jósiás az »egész népet« Jeruzsálembe gyűjti, »kicsinytől fogva nagyig«.”1

Mind az egyéni, mind a kollektív élet tekintetében igaz az, hogy az identitás a tudat ügye, vagyis az önmagunkról kialakult tudattalan kép tudatosítása - mondja Assmann, az egyiptológia professzora. Viszont Charles Taylor, a társadalom egyik legfőbb modern teoretikusa az, aki Sources of the Self: The Making of Modem Identity című könyvében megírta a modern identitás fejlődésének erudíciós történelmét. Az 1989-ben kiadott, nagyszabású munkájában a korszerű identitást vizsgálva feltárja a modern szubjektivitás gyökereit. Szerinte a korszerű identitás a jó ideájában gyökerezik. Kritikájának kulcsszava a „horizontok”. Horizontokon azokat a tőlünk független lényeges dolgokat érti, amelyek nélkül mindössze triviálisan tudnánk definiálódni, amelyek nélkül nem lehetséges identitás, ami valódi létünk feltétele.

Meghatározni saját magunkat azt jelenti, felfedezni, miben térek el lényegesen másoktól. A dolgok az intelligibilitás háttere előtt válnak lényegessé. (Taylor értelmezése szerint ez képezi egyik horizontunkat). Ebből következik, hogy a különböző dolgok közül egyesek lényegessé válnak számunkra, mások nem, s ha definiálni akarjuk magunkat, akkor nem tehetjük meg, hogy a számunkra lényeges dolgokat elnyomjuk vagy letagadjuk. Bárhogyan is magyarázzuk a

1 Jan ASSMANN: A kutíurdtis emlékezet /írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban/, (ford.): HIDAS Zoltán, Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1999,155.

13