Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

dulattal hátradőlt a széken, s mindig nagyobb, érthetedenebb, titkosabb, minél többet rabolnak el tőle, annál gazdagabb.”5

Nero, a vad figura őrjöngésében sorban megöli vetélytársait, barátait, feleségét, anyját, mesterét, de akkor is képtelen az alkotásra, mert nem ismeri művész voltának mélységét. A rossz poéták biztosak a dolgukban - tanítja Seneca -, „azok mindig elégedettek, mert vakok. A jók ellenben látják a nehézségeket, tudják, milyen ég-föld különbség van aközt, amit akartak és létrehoztak.”6 Nero, csak a felszínt látja, a héjat, a kérget; ami alatta van, a mélységet még nem. „Innen a magasból át se tekintheted. Le kellene szállnod kissé.”7 - bíztatja mestere. Kosztolányi olyan univerzális világot artikulál, melyben a mindennapi életünket olvassuk. Nérók léteztek és léteznek. A szlovén kiadás két nagy kiadói/szerkesztői hibáj ellenére is ragyogó könyv. Ennek a ragyogásnak a szemléltetésére álljon itt egy magyar-szlovén szövegrész:

„Én láttam őt napról napra és sajnáltam, hogy dobja mindenét a célnak, melyet nem érhetett el. Például lemondott az életről, úgy élt, hogy minden lélegzete csak a művészetért történt. Valami azonban hiányzott belőle. Nagyon kevés, hogy igazi költő lehessen. Csakhogy ez a nagyon kevés nagyon sok. Ezt nem találta meg. Az a vad anyag pedig, mely nem jöhetett ki belőle természetes úton, most szétrobbantotta. És vége.”8

„Gledal sem ga iz dneva v dan in obžaloval, da meče proč vse, kar ima, da bi dosegel cilj, ki ga ni mogel doseči. Njegovo odpovedovanje življenju je bilo brez primere, živel je tako, kot da je z vsakim svojim dihom služil umetnosti. Vendar mu je nekaj manjkalo. Zelo malo mu je

5 KOSZTOLÁNYI Dezső: Nero, a véres költő. Budapest Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968,80.

6 Uo. 40.

7 Uo. 43.

8 Uo. 281.

126