Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Szövegáttűnések és hagyományértelmezések
manjkalo, pa bi bil lahko pravi pesnik- To zelo malo pa je zelo veliko. Tega ni našel. Ta divja snov, ki ni prišla iz njega po naravni poti, ga je nazadnje raznesla. In konec.”9 A kisebb hibát Thomas Mann levelének kihagyásában látom, hiszen ez sajátos része lett a magyar „eredetinek”. A súlyosabb hiba pedig a könyv borítóján található, ahol háromszor fordul elő helytelenül az író neve, tudniillik összekeveredett a magyar sz és a zs, így lett a Dezső helyett Desző. Kosztolányi regénye arról a pszeudo-valóságos hősről szól, akinek a szövegvilágon belül ugyan önnálló élete van, de akinek a neve az olvasóban történelmi és kulturális asszociációkat kelt, valóságreferenciákat hoz mozgásba. A Neronban ez a sajátos szituáció a történelmi narratívából ered, a fordító az antik világváros történelmi szereplőinek neveit jogosan Tacitus szlovén szövegéből vette át, hiszen itt a tulajdonnév történelmi névként is olvasható (pl. Nero-Neron, Seneca-Seneka, Poppaea Sabina-Popeja Sabina, Britannicus-Britanik, Octavia- Oktavija, Claudius-Klavdij, Agrippina-Agripina). A neveket amúgy a szlovén fordítói gyakorlat nem fordítja, még akkor sem folyamodik ehhez a megoldáshoz, ha megvan a szlovén megfelelője. így maradt meg Nádas Péter Párhuzamos történetének részfordításában is a Gyöngyvér név, a szlovén Biserka megfelelője helyett, még akkor is, ha ennek a kiejtésére a szlovén olvasó egyszerűen képtelen. Kosztolányi Dezső híres axiómája, mely szerint minden nyelv küszöbén egy új világ kezdődik, „a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel”,10 érvényes a fordításra is. A fordítást általában az ’ Dezső KOSZTOLÁNYI: Neron, krvavi pesnik. Ljubljana: Cankarjeva založba ( Moderni klasiki 46.), 2008 10 KOSZTOLÁNYI Dezső: Nyelv és lélek. Budapest: Osiris, 2002, 212. 127
