Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

Kosztolányi — szlovénul olvasva

(Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő)

Az „újra kinyíló” világban mind jobban érzékelhetjük a sokszínűséget és az összetettséget, a kultúrák sokféleségét, és ennek részeként a nyelvek és mentalitások ezerféleségét - akár az irodalmon keresztül, a fordítások révén is.

Bár hasonlóságok és különbözőségek kötnek bennünket össze, a szlovén irodalom alakulástörténetéhez a magyar irodalom ismerete nemigen járult hozzá (de ennek a fordítottja is igaz). Ugyanakkor a szlovén irodalmi tájékozódásban az utolsó húsz évben lejátszódó módosulások azt mutatják, hogy a magyar irodalom befogadására nagyobb figyelem irányul. Mégis komoly a hiány: elsősorban a műfordítások terén, és ebből kifolyólag csekély az irodalmi kölcsönhatás.

Idegenben általában csak azok a szövegek tudnak élni, amelyek fel tudják ébreszteni az olvasó (és a kritikus) gondolatait és képesek azt produktív mozgásban tartani. Ezért fontos szempont a lefordított művek kiválasztásakor, hogy a befogadó, mint minden esztétikai kultúra hordozója, milyen irányban érdeklődik az irodalom iránt. A hatásbefogadás mechanizmus alakulásakor fontos, hogy a másik nyelvikulturális közösség irodalma a fordítások révén milyen alakzatot ölt, milyen formációt tud felmutatni, mivel és hogyan tudja meggyőzni a más nyelvű olvasóközönséget a magyar irodalom értékeiről.

Érdekes, ahogyan a két - jelen esetben a magyar, mint forrás és a szlovén, mint befogadó - irodalmi rendszer összefüggéseire alapozott vizsgálat, valamint a kultúra és az irodalmi hagyomány narratív szerkezetei meghatározzák az olvasásunkat. Mint minden pillanatnyi tapasztalathoz, az irodalmi tapasztalathoz is hozzájárni egyfajta előzetes

121