Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Jövőkép

a pillanatban fekete lángok gyúltak ki, ő pedig hamuvá égett.

Ez már lassan negyven éve történt. Néha éjszakánként újra átélem, s már azon is gondolkoztam, hogy ez mind csak álom volt-e, meg sem történt ez az egész annak idején. Ám olyankor egy hang a sötétből mindig azt suttogja:

— El fogok jönni...

S ekkor minden kétségem szertefoszlik...

JÖVŐKÉP

Mesterem rám néz, bólint. Tudja, menni fog. Rámosolygok kedvesemre, s elindulok a mellettünk lévő szobába, ahol már várnak a hiénák és a kedves olvasók.

Belépek. Milyen magabiztos valaki... Nem ülök a székbe, inkább rá az asztalra, majd pedig elindítom a hullámot:

— Üdvözlöm Önöket! Vida Dorian vagyok, ez pedig az első könyvem bemutatója. Nem tudom pontosan, hogyan zajlik egy ilyen alkalom, ezért várom a kérdéseiket — náluk a laszti.

— Feltehetem az első kérdést? —jelentkezik egy újságíró. Magas, vékony, haja barna, szeme kék. Ez érdekes.

— Nyugodtan, tessék csak — higgadt válasz részemről.

— Miért kezdett el írni? Vagyis, miért ír?

A legelpocsékoltabb kérdéssel akarjuk kezdeni? Komolyan? Bár, az igaz, hogy talán a legnehezebb is...

— Hmmm. Most a begyakorolt szövegemre kíváncsiak, vagy az igazságra? — csend lett.

58