Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Sötétség a sötétben

— Mondjad csak. Neked bármit.

— Kriszta terhes. Szeretném, ha te lennél a fiam keresztapja.

Teljesen sokkolt a dolog.

— Én? Biztos, hogy engem szeretnétek? — még mindig nehezen hittem el, amit mondott.

— Szerintem te lennél rá a legalkalmasabb. És így többet is találkoznánk — mondta könnyedén.

— Köszönöm — és kicsordult egy könnycsepp.

— Ennyire meghatnak egy mezei fizikus szavai? — kérdezte viccelődve.

— Nem. Ennyire csak a legjobb barátom szavai hatnak meg.

Elmosolyodtunk.

— Kérsz egy sört?

Kihoztam kettőt.

— Te is azt iszol? — szeme majd kiugrott a helyéről.

— Tudod, egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy a sör egyszer még meg fogja menteni a világot. Ő sem tudta, hogyan, de én hiszek neki — és rámosolyogtam. Őszinte volt.

— Tudod mit barátom? Úgy legyen! Nazdravje! Egészségedre!

SÖTÉTSÉG A SÖTÉTBEN

Pontosan emlékszem arra a napra... Aznap minden megváltozott. A nyomorból felemelkedtem, és nagy emberré váltam. Hideg téli nap volt. Mindenki várta már a karácsonyt. Egy pékségben dolgoztam. A történet valójában itt kezdődik:

55