Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Sötétség a sötétben

— Ki vagy rúgva! — ordította az üzletvezető.

— De uram, mindjárt karácsony — esedeztem előtte. Igazán szánalmasan nézhettem ki.

— És? Karácsony előtt nem rúghatlak ki? Kifelé!

Megfogott a kabátomnál, s kihajított az ajtón. Bele a hóba.

Nem volt már hova mennem..., nem volt senkim. Lefeküdtem egy padra, összehúztam magam, majd megpróbáltam aludni. Nagyon fáztam. Emlékszem, a kezeim teljesen elkékiiltek. Ekkor valaki beszélni kezdett hozzám:

— Te mindent megtettél értük, és mégis, egyedül hagytak a hidegben, hogy megtörj és meghalj.

Hátrafordultam. Nem láttam senkit. Sötét volt. Az utcai fények is kialudtak. Nem tudtam, mi történik velem.

— Ki van ott? — kérdeztem remegő hangon.

Előlépett egy feketeruhás férfi. Harminc, esetleg negyven

éves lehetett. Nagyon elegáns, jó módú. Félelmetes volt, ahogyan megvilágította a holdfény. Hátratett kézzel folytatta:

— Kapaszkodsz az életedbe, pedig nem is szereted azt. Én változtathatok ezen, hatalmat adhatok neked — mosolygott rám. Egy igazi ördögi mosoly volt.

— Hogyan? — ismét beleremegett a hangom. Reménykedtem, hogy segít rajtam.

Csend lett. Csak tovább vigyorgott. Úgy nézett rám, mintha az övé lennék. Mintha eladtam volna a lelkem.

— A nevem Lucifer, más néven én vagyok az ördög. Alkut ajánlok neked.

Nem hittem el, amit hallok. Azt gondoltam, már hallucinálok a hidegtől.

— Jól hallottad! A nevem Lucifer!

— Idejössz az éjszaka közepén, és azt mondod nekem, hogy megváltoztatod az életemet...

— Igen...

56