Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A sör megmenti a világot

— Az álmom, amivel jobbá tehettem volna ezt a helyet, már most szertefoszlani látszik, pedig még csak most kezd­tem el az itteni munkámat. Legalább, mint tanár, talán tudom segíteni a jövőt. Én legalább itt maradtam... — szúrós megjegyzés. Nem akarok megint belemenni ebbe a vitába... Nekem ez a város már nem az, ami neki. Korán elhagytam, ami­lyen gyorsan csak tudtam, s vissza se néztem. Szóval, inkább hallgatok. Kikérek egy újabb kört: — Mit szólsz az új polgármesterhez? — kérdezi kike­rekedett szemekkel. — Tudod, hogy nem politizálok — s csak legyintek egyet. — Akkor miben leled örömödet? Ha nem törődsz senkivel és semmivel, még egy kutyád sincs, akihez haza tudnál menni éjszakánként — emelte meg hangját, mint még so­ha. Igaza lenne? Ilyen vagyok? Amennyiben így van, miért lettem szakmabeli, miért választottam egy altruista fog­lalkozást? Talán tudattalanul saját magamon akarok se­gíteni úgy, hogy megküzdök mások fájdalmával, és újra jó útra terelem őket? Teljesen elvesztem a gondolataimban. Mintha a saját mocskomban fuldokolnék, amit már jó ideje halmozok... És ekkor egy segítő kéz nyúlt felém: — Ne haragudj, egy kicsit feszült vagyok — szólt bará­tom . — Te aztán tudod, hogyan kell az embert kijózanítani. — mondtam fennhangon. Én egoista balfasz. Megint csak az volt a fontos, hogy ki nyeri a „vitát". — Lenne egy kérésem. M£itatni kezdett a kezeivel. Zavarba jött. 54

Next

/
Thumbnails
Contents