Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A sör megmenti a világot

A SÖR MEGMENTI A VILÁGOT

Végre eljött a várva várt pillanat. Belépett az ajtón. Nem nézelődött sokat, gyorsan leült velem szemben.

— Késtél! Szokásoddá vált... — szóltam rá, mert nem ez volt az első alkalom.

— Hogy vagy öreg barátom? — mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

— Ne hívj így, alig vagyunk a húszas éveink közepén, most diplomáztunk. Nem érzem magam öregnek.

— Te nem, de ha valaki fizikus lesz, mint én, akkor bizony megöregszik — jött a válasz, talán kifogás.

— Kikértem az italod. Ugye ez a kedvenced? — próbáltam oldani a hangulatot.

— Igen, és te még mindig mérgezed magad azzal a keserű, amerikai szarral? A sör az igazi!

— A whiskeyre gondoltál? — értetlenkedem, hiszen régen együtt ittuk minden alkalommal.

— Tudod, egyszer még a sör megmenti a világot...

— Igen, tudom — vágtam a szavaim közé —, még nem tudod hogyan, de meg fogja menteni a világot — mondtam gúnyosan. (Ezt a hülyeséget!)

Néma csend, majd egy perc után folytatta:

— Különben is, miért itt találkozunk? Tudod, hogy utálom ezt a helyet — teljes elkeseredés ült az arcára.

— Tudom, én is utálom, de ilyen későn már csak ez van nyitva — mélyet sóhajtottam, majd ismét végigmértem a kocsmát, ami tizenéves korunk óta változatlan.

— Mesélj, mi van veled? Ritkán látlak, hallom jól megy a sorod.

— Ki mondta? Nem tartom az itteniekkel a kapcsolatot... A pletyka, mindig az a büdös pletyka.

52