Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
A sötétség királya
A SÖTÉTSÉG KIRÁLYA 1. rész Lassú, kimért, precíz léptekkel járt az utcán. Nem láttad a tömeg miatt, de érezted jelenlétét. Vénáidban, hajszálereidben megfagyott a vér, a tested reszketni kezdett és addig örültél, amíg nem láttad. Amerre járt, megmozdult, megremegett a föld. S a járdán mintha jelek lettek volna: ide ő lépett! Olyan volt, mint egy szellem, aki néha jelen van, néha nincs. Akit csak akkor látunk, ha azt akarja. Aki ebből semmit nem érzékelt. Csak az esőcseppek becsapódását a kabátján, a szél erejét az arcán. Ám egyik sem zavarta, mert felette állt mindkettőnek. Néha-néha felnézett az égre — ekkor egy keveset látni lehetett volna az ábrázatából, de azt is eltakarta a haja, — és hagyta, hogy arcát tisztára mossa az eső. Talán így kért feloldozást a bűneiért, vagy csak úgy érezte, hogy ezt kell tennie... Kopott cipőjén meglátszottak az évek, a megtett mérföldek. Fekete farmerje időt álló darab volt. Egy nadrág, amibe belenőtt. Ezért volt olyan különleges, ezért volt olyan félelmetes, ijesztő. Bőrkabátja alatt halálfekete ruházat. Fejét csukja takarta. Ő volt a sötétség királya. Egyesek szerint megkaphatott volna mindent. Pénzt, sikert, nőket... De neki nem kellett semmi. Csak járni akarta az utcákat, a világot. Sosem érezte a tulajdon hiányát. Nem érdekelte más, csak a végzete. Senki sem ismerte. így aztán legendák születtek róla. Az egyik szerint, aki belenézett a szemébe, az meglátta a saját halálát. A másik szerint minden egyes nap lement a pokolba és ott szolgálta az ördögöt. Ő lett volna Lucifer jobb keze? Vagy ő lett volna maga az ördög? 12
