Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Gazdaság és mezőgazdaság

Innen nagyon szép volt a kilátás minden irányba. Látni lehetett szépen Lendvát és Muraszombatot is. Ahol a mi pincénk volt, ott volt másik 10-12 pince is. A többiek távolabbra estek. A szüret minden évben egy meghatározott napon volt engedélyezve, rendszerint hétfői napon. Egypár napig nagy volt a forgalom és az élénkség a hegyen. A szomszéd pincében volt a csősz, kinek akkor volt puskája is. O szokott néhányat lőni is és az üres tölténypapírt nekünk adta.

Borospincék a dobronaki szőlőhegyen

Mi gyerekek szoktunk kinn a hegyen tüzelni és gesztenyét sütni. Édesapánk ott is szokott maradni éjszakára préselni. Én is néha vele maradtam. Néha az iskolában is adtak egy-két napi szüreti szabadságot. Nagy élmény volt mindez, csak az volt a baj, hogy egy évben csak egyszer. Alig vártuk, hogy már follyon az édes must. Aztán ott voltak a késő őszi gyümölcsök, a dió, gesztenye, lasponya. Aztán lassan ennek is vége lett és az a sok jó édes must kiforrott. Ennek meg a felnőttek örültek. Ezután megkezdődött az őszi kapálás, ami az időjárástól függően eltartott egy-két hétig is. A kapálást mindig a szomszédokkal és ismerősökkel közösen csináltuk, nyolcan-tízen. Egyszer az egyiknél, másszor a másiknál. így nem volt

72