Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
A maskura-járást, meg a farsangi fánk sütését már kora délután megkezdték. Nappal még csak az utcán jártak az álarcos maszkák, akik nagyobbrészt gyerekek vagy fiatalok voltak. Egyedül, kettesével, vagy kisebb csoportokban estefelé bejöttek a házakhoz is egy rövid időre. Ezen az estén szokásos volt a családokban „nagyobb” vacsorát csinálni, amikor is több étel közt megtalálható volt a főtt disznófej tormával. Ez nem hiányozhatott, meg hát sok fánkot sütöttek ezen a napon. Az ételek vacsora után az asztalon maradtak és ezekkel, valamint borral meg szoktuk kínálni a maskurákat, ha elfogadták. Olyanok is voltak, akik nem fogadták el a fánkot, hanem beletették a cekkerbe (szatyor). Előfordult a maskurákkal, hogy később le is leplezték magukat és eltársalogtak a háziakkal, különösen ott, ahol lányok is voltak a háznál. A lányok már délután szépen felöltöztek. Mindez csak éjfélig tartott, mert utána már kezdődött a nagyböjt és az első napja annak — hamvazószerda — szigorúan böjti nap volt. A rá következő nap, az ún. csonka-csütörtök napján ugyancsak farsangi hangulat volt, maskura-járás is, csak nem olyan mértékű, mint a húshagyó-keddi. Ez a csonka-csütörtök az asszonyok napja volt, s csoportosan el szoktak menni a hegyre, ki a pincékbe. Elvitték magukkal a „húsajó-keddi” maradékokat és ott kicsit elszórakoztak, kicsit rá is mulattak. Ilyenkor nem volt illő férfiaknak a hegyre menni. Ha nagyvéletlen valamelyik embernek „dolga akadt” a hegyen, az asszonyokat akkor sem volt szabad megzavarniuk. Maga a nagyböjt időszaka már a szokásos télvégi időszak volt, vártuk a tavaszt, meg a hó olvadását. Mi gyerekek, akik ősz végén már sóhajtoztunk a hó után, most legalább annyira vártuk a hó olvadását, s azt, hogy ismét karikázhassunk az utcán. Ilyenforma volt az élet akkoriban a szomszédos, magyarlakta falvakban is, mint például Zsitkócon, Kámaházán, Göntérházán, Radamoson. Még néhány érdekesség említésre méltó ebből az időből. Emlegették az öregek, hogy valamikor nagyon régen elvetődtek errefelé farkasok is. Nem voltak honosak, de ha a Mura befagyott, előfordultak a mi környékünkön is. Olyankor nagyon kellett vigyázni a birkaállományra, ugyanis nálunk sokan tenyésztettek birkákat abban az időben. Valamikor, sok-sok évvel korábban még nagyon hiszékenyek és babonásak voltak az emberek. Nekünk is nagyon sok rémes és boszorkányos históriát emlegettek, mesélgettek az öregek. Akkor még nagyon sok öregasszony „boszorkány” volt és „tudott valamit”. Az a szerencse, hogy ezeket az időszakokat már nem jellemezték a boszorkányégetések, különben 51
