Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

sokan a máglyán végezték volna—emlegették gyakran. Az a szólás-mondás azonban fennmaradt, amit azokra az öregasszonyokra mondtak, akik sokat zsörtölődtek, zsémbeskedtek, hogy „tüskére való”! A fiatalabbja ugyan már nem hitt a babonában, kísértetekben - legfeljebb mi gyerekek, mert velünk mindent el lehetett hitetni - de azért nagyon sok babonás szokás megmaradt, amit ha nem is komolyan, de csináltak az emberek. Például a köles vetése közben nem volt szabad beszélgetni, mert azt mondták, hogy akkor a madarak megeszik a kölest. Nagyon sok veteményre meg volt határozva, hogy mikor, jó” és mikor „nem jó” vetni, illetve ültetni. Ez talán leginkább a Hold fényének változásától függött.

Sokkal „komolyabb” dolgokról is beszélgettek. Láttak gyertyásokat is, amire egyet káromkodni kellett és elmentek. Szokás volt „Lucfér”-t is látni, ami az égen repült, hosszú farka volt, mint a nyomórúd (szénanyomó). Szerintem a szó a Lucifer elferdítése volt, a jelenség nem lehetett más, mint a hulló csillag, mely maga után csóvát húz. A gyertyás meg nem lehetett más, mint az akkor még gyakori mocsaras vidékeken keletkező és fel-fel lobbanó mocsárgáz. Én úgy tudom soha senkinek nem esett bántódása ezektől a rémes kísértetektől.

Abban az időben falun még nem volt divat a labdarúgás, vagy más sport. Ehelyett más „tevékenységet”, úgymond sportot űztek. Ez pedig nem volt más mint az orvvadászat, vagyis, ahogy akkor nevezték: a rapsickodás. Szinte minden „valamirevaló” legénynek volt házigyártmányú kis rövid puskája, amit egy nagyobb kabát alá is el lehetett rejteni. Ám legtöbbnyire ezeket a „szerszámokat” - ha úgy tetszik sporteszközöket - a hegyen, a pincékben tartották. Ott az erdő is közel volt. A „sport”-ot este és éjjel űzték. A valódi vadászok, az erdészek és a csendőrök nem nézték jó szemmel, de nem is sokat tehettek ellene. Néha egyet-kettőt megfogtak, aztán megbüntették őket, vagy ha nem fizettek elzárást kaptak, elvették tőlük a puskát, de nem lett belőle nagy ügy. Volt egyszer egy nagyobb méretű razzia is, akkor nagyon sokan lebuktak. Azonban addigra már olyan nagy mértékű volt az orvvadászat, hogy még vasárnap délután, fényes nappal a mezőn is hajtóvadászatot rendeztek. Persze ez csak úgy volt lehetséges, hogy hivatalos engedéllyel rendelkező vadász is segítette őket azzal, hogy kiadta „albérletbe” a vadászterületet a rapsicoknak. Természetesen lebukott az egész társaság a vadásszal együtt. Lejátszódott az előbb említett büntetési ceremónia - a vadászra vonatkoztatva is - de a büntetés letöltése után újra kezdték, s ment minden a régiben.

52