Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
dékozni. Addig volt szokás ajándékozni őket, amíg férjhez nem mentek vagy meg nem nősültek. Akkor aztán jobban „ki kellett állni” a keresztszülőknek. Száz dinárt volt szokás adni, meg még mellé valami kis törülközőt, fejkendőt, esetleg egy inget. Mi gyerekek, azzal a sok hímes tojással, ami „összejött” ki szoktunk menni a kertek alá a kaszálóra és ott földobáltuk. Mivel puha földre estek, sokáig nem törtek el. Ha eltörött, vagy meguntuk dobálni, akkor feltörtünk egyet-kettőt és elfogyasztottuk. A gyerekek közé még kijártak a fiatal legények, lányok is és nagyban ment mindenféle társasjáték, kergetőzés, stb. Ez két délután volt, vasárnap és hétfőn. Minden utcában volt egy megszokott kert, rét, ahova a fiatalok ilyenkor összejártak. A legtöbb gyereknek rendszerint három pár keresztszülője volt: egy „keresztvíz-feletti”, egy bérmáló és egy valamilyen búcsúra volt szokás fogadni keresztszülőt, ahol még először járt a gyerek. Sok búcsújáróhely volt a környéken. Még akkoriban voltak ún. „keresztjáró napok”. Az ilyen napi program abból állt, hogy tavasszal egy hétfő, kedd, szerdai napon egy prosekció (körmenet) minden délelőtt egy-egy, a faluban lévő kereszthez, feszülethez vonult, valamiért imádkozni, könyörögni. Ezen kívül még Szent Márk napján, április 25-én a körmenet kivonult a határba és egy búzatáblánál megállva megszentelték azt. Ezek a szép szokások a háború alatt mind elmaradtak és nem is jöttek vissza. Mi gyerekek ezekre a körmenetekre csak akkor jártunk el, amikor délután jártunk iskolába (első és második osztályba), mert azért nem maradhattunk el az iskolából. Leginkább csak az idősebb asszonyok voltak jelen ezeken az eseményeken. Tavasszal, amikor a hó már „elment” és fölszáradtak az utak, mi gyerekek majdnem minden nap alkonyat táján elkezdtük a karikázást. Ez abból állt, hogy bottal egy abroncsot hajtottunk, utána meg a legények egy kis fakarikával - két ellencsapatban. Elhajították a karikát és azt egy bottal a másik csapatnak el kellett ütni. Ha sikerült, akkor annyira előrenyomultak, ha nem fogták el, akkor annyira hátra lettek szorítva. Ez általában a nagyobb gyerekek játéka volt és néha még felnőttek is voltak köztünk. Leginkább késő tavasszal játszottuk, nyárra már mást találtunk ki. A pünkösd az csak egyszerű kétnapos ünnep volt. Azonban nagy ünnep volt pünkösd után tíz napra, egy csütörtöki napon az Úrnap. Iskolaszüneti nap volt, meg parancsolt ünnep. Délelőtt, vagy néha délután a templomból körmenet indult a faluba. Négy sátrat állítottak nyírfagallyakból és minde46
