Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

okozott. Hát még egy új lábbeli beszerzése! Hála Istennek ilyen gond csak télen volt, mert kora tavasztól késő őszig mezítláb jártunk. Elsősorban mi gyerekek és az asszonyok, de még az idősebb férfiak is. Ez akkor egy kényszerű „divat” volt. Aratásra ugyan előszedtünk régi cipőket, mert a tarlóra nem lehetett mezítláb menni. A réten, meg a legelőn még csak valahogy eljárogattunk mezítláb egészen késő őszig, igaz nagyon sokszor kaptunk tüskét a talpunkba, de ezért valahogy kiszedtük. Aztán sokszor beleütöttük a lábunk ujját kavicsba, kőbe, de bekötöttük és minden a legnagyobb rendben volt. Voltak gyerekek, akik - alighogy elment a hó - mezítláb jártak. Nekünk azonban meg kellett vámunk, amíg egy kicsit felszárad az út. Az iskolában azt mondták, hogy csak akkor szabad elkezdeni a mezítlábjárást, amikor már megszentelték a földet (tehát búzaszentelés, április 25-e után). Mi azonban ezt nem mindig vártuk meg. A jobb idő megérkeztekor a legelső dolgunk volt, hogy levetettük a cipőt és egy nagyot futottunk az udvarban vagy az utcán.

Az iskolába még igen, de a templomba nem mentünk mezítláb, bár olyan gyerekek is akadtak, akik oda is mezítláb mentek el. Nekünk azért valami szandálféle mindig akadt vasárnapokra. A férfiak leginkább papucsban, vagy szandálban jártak nyáron a hétköznapokon. Ünnepnapokon és télen más napokon is csizmában jártak, a fiatalabbak meg cipőben. Hétköznap a ruházat elég „cifra” volt. A cigány is éppen ezért imádkozott, hogy mentse meg az Isten a cifra (foltos) mhától, meg a „drága ital”-tól, amely alatt az orvosságot, a patikai italokat értették.

Az öreg emberek nyáron vászongatyákban jártak. Meg kell jegyeznem, hogy ilyen az én gyermekkoromban már nagyon ritka volt és én is csak úgy hallottam ezekről a dolgokról az öreg emberektől. Régről maradt szokás volt az idősebbeknél; valamikor még télen is ilyenben jártak. Voltak ún. „két-szél”, „négy-szél” és „hat-szél” gatyák. Minél több „szél”, vagyis minél szélesebb, annál ráncosabb, vagyis melegebb volt. Ezeket a ruhadarabokat az én gyerekkoromban már csak a nagy melegekben hordták, főleg a kényelem kedvéért. Habár elől be volt varrva, de azért hordtak előtte egy rövid, kék kötényt. Nagy divat volt akkor a férfiak számára a kötény, még nadrághoz is. A férfiak leginkább rövid (deréktól lefelé) kötényt hordtak. Mi gyerekek a mellünket is takaró (melles kötény) kötényt viseltünk, amely derékban meg volt kötve, így a mellébe be lehetett tenni valamit. Az iskolai könyveket, meg irkákat a köténymellünkben hordtuk, ha meg a legelőre mentünk, akkor valami uzsonnafélét dugtunk alá.

41