Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

Voltak néhányan az öregasszonyok között, akik még régidivatú bokros vászoninget, meg kontyot hordtak. A hetési falvakból még templomba is jártak ilyen öltözetben. A konty az fából készült, a hajukhoz erősítették, fejkendővel pedig lekötötték. Ilyen öltözékű nálunk, már csak néhány néni volt. Az asszonyok tekercsbe fonták a hajukat és haj tűkkel erősítették föl. Ezt is kontynak nevezték, de ezt nem lehetett elvesziteni. Mert szójárás volt: „úgy berúgtak, hogy még a kontyukat is elveszítették”.

Az asszonyok, leányok mind fejkendőben jártak, az idősebbek az álluk alatt átkötve, a fiatalabbak meg csak úgy „menyecskésen” hátrakötve hordták. A fiatal leányok szerettek szép, piros „babos” kendőt hordani. A férfiak közül az idősebbje kalapban járt, mi gyerekek pedig sapkát hordtunk. Sapka nélkül csak az úrigyerekek jártak, mi csak bent a lakásban. Az étkezéseknél kötelező volt fedetlen fővel „sőgetlen” lenni és evés előtt is, meg utána is illett imádkozni. Azt mindenki ültében, magában mondta el. A déli, meg az esti harangszónál ugyancsak így tettünk, és ezt tették a mezőn dolgozók is, munkájukban megállva.

A lábbeliknél kellett volna erről írni: gyerekkoromban az öregemberek mesélték, hogy valamikor csizma és cipő helyett bocskorban jártak. Jól kibélelték szalmával, rongyokkal és mondták, hogy melegebb volt a csizmánál és nem is szorította a lábat.

Fehérneműnek háziszőttes vászoningeket és gatyákat hordtak, utóbbit a nadrág alatt. Egy-két mosásig ezek dörzsölték a testet, ám később már jó volt. E ruhadarabok már akkor kezdtek kimenni a divatból.

Házilag szőttek még zsákokat, ponyvákat, lepedőket és asztalterítőket is. Ezért termeltünk rendszeresen kendert és lent. Ezeknek a kidolgozása, a tilolás, fonás, szövés, sok munkát igényelt. A fonást-szövést télen hetekig csinálták. A kenderfonalat a durvább vászonhoz használták, zsákoknak és ponyváknak, a lenvásznat pedig finomabb abroszok, konyharuhák, törülközők készítésére és öltözetek darabjai is készültek belőle. A harmincas évek elej én-közepén egyszer nagy divat lett tiszta fehér háziszőttes vászonból egész öltözet nyári ruhát hordani. Ezeket az öltönyöket inkább a fiatalok, de az urak is hordták. Mint minden divat, ez is hamar megszűnt.

Fonni minden ház asszonya tudott, de szőni már csak egyesek. Velük szokták elvégeztetni a szövési munkákat, nemcsak azért, mert kevesen tudtak szőni, hanem azért is, mert nem volt minden háznál szövőszék. Rokka azonban volt minden háznál kettő-három is.

42