Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

FALUSI ÉLET ÉS NÉPSZOKÁSOK

E fejezetben nagyon sok olyan témát említek, amelyeket olvasva a tisztelt érdeklődő betekinthet Dobronak község életébe, annak is abba az időszakába, melyet úgy szoktak meghatározni, hogy „a századforduló utáni évek”, meg aztán „a két világháború között”. Sem időrendi, sem fontossági sorrendet nem tudok felállítani az események sorában, ezért megpróbálom úgy, mint aki beszélget, s a beszélgetés közben jut eszébe egyik gondolat a másik után. Ennek megfelelően első témám máris kapcsolódik az első fejezetben egyhelyütt leírtakhoz...

Volt a faluban egy 1924-ben alapított önkéntes tűzoltó egylet. (Akár nagybetűvel is írhattam volna a nevét, ha eléteszem a dobronaki megjelölést). E tűzoltó egyletnek változóan 25-30 fő volt a tagja. Számon tartott öt-hat fő tiszteletbeli tagot is, mint például az orvost, az iskolaigazgatót és egy-két más előkelőséget. Egyébként ők voltak a kezdeményezők és egyben alapító tagok is. Az önkéntes tűzoltóságnak két kézihajtású fecskendője volt, amelyeknek tartályába úgy kellett öntözni a vizet vedrekből (ha bírták a kutak). Az egyik a Tüskeszerben, a másik a Fővégben volt elhelyezve. Az első fejezetben említett „Kórház” egyik helyiségében volt elhelyezve az első fecskendő, később az épület teljesen tüzoltószertár lett. Az egylet gyakran rendezett mulatságokat, melyeknek bevételét saját fenntartásukra fordították. Nagyobb ünnepeken fel szoktak vonulni, még a vallási körmenetekben is.

1924-ben volt az első bérmálás is, a maribori püspök bérmált. Akkor volt egyben a harangszentelés is, mert a háború alatt a két nagyobb harangot elvitték és időközben újakat állítottak. A miséket - még a háború után is - sokáig magyar nyelven tartották. Vasár- és ünnepnapokon nyolc órakor volt az ún. kismise, prédikáció nélkül, ezt a plébános úr szokta megtartani. Tíz órakor kezdődött a nagymise, eközben mindig volt prédikáció is, a nép többsége erre járt. Különösen a környező falvakból jöttek sokan, majdnem mindenki gyalog. Később már néhány fiatalember kerékpáron jött. A postaúton, ameddig elláttunk Zsitkóc és Kebele felé, csak úgy özönlött a nép, legalább félóráig a mise előtt és legalább ennyi ideig utána, ellenkező irányba.

35