Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

csőszünkre emlékszem legjobban. Ő nagyon jó csősz volt, nagyon jól vigyázta a pincéket. Szinte nem volt olyan eset, amikor kinn jártunk a hegyen, hogy oda ne vetődött volna hozzánk. Úgy emlékszem, hogy a becsületes neve Ecséd György, de mindenki csak Liter Gyurkának ismerte. Nem tudom miért nevezték Liter Gyurinak, mert én úgy tudom, hogy egy liternél sokkal több belefért.

Volt még a faluban négy éjjeliőr is, akik az utcákon jártak. Kettő éjfél előtt, kettő éjfél után. Az ő jelenlétük a tűzveszély miatt volt fontos. „Trázsák”-nak neveztük őket. Volt egy olyan botjuk, mely hasonlított az alabárdra. Ezeket az éjjeliőröket minden háznépének fizetnie kellett - évente 10 dinárt. Őket is minden évben úgy fogadták fel, mint a csőszöket. Később, amikor már senki nem jelentkezett e trázsa-munkára, házról-házra adták a botot és minden ház valakijének mennie kellett trázsálni, amíg csak egyszer valahol el nem maradt a bot és ezért elmaradt a trázsálás is. De ez már a második világháború után volt. Hogy hol maradt el a bot, azt nem tudták megállapítani. így maradt abba az évszázados trázsa-szolgálat.

Tehenesfogat a hatvanas évekből (Bognár István fotogyüjteményéből)

34