Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Események, változások a falu életében a két világháború között
megszokott helyen fölolvasta. Dobolására a nép összejött ezekre a helyekre és így minden fontosabb dologról tudtak az emberek. Az első években csak magyarul olvasták fel a rendeleteket, később azonban mindez már két nyelven történt. Az adminisztrációt eleinte Preininger iskolaigazgató intézte, utána a dobronaki Kovács János, akit a kebelei Könye Dezső követett e teendők ellátásában. Hogy melyik évben volt váltás közöttük és milyen sorrendben, azt nem sikerült megtudakolnom. Az elöljáróságnak több tagja volt és gyakran változott az összetétel. Abban az időben még nem volt helyi járulék, ezért az útcsinálást, kavicsozást közerővel, ingyen végezték. Ilyen közmunka volt télen az utakról a hóeltakarítás is. A postautak is ebbe a körbe tartoztak, a mellékutcákban pedig mindenkinek a saját háza előtt el kellett (volna) takarítani a havat. Később csináltattak egy lovakkal vontatható hóekét, ezzel könnyebb lett ez a közmunka. Tavasszal a hegyi és a mezei utakat is közmunkával szokták rendbe tenni. Kidobolták, hogy melyik utca lakói milyen útnál gyülekezzenek. A távolmaradókat büntetéssel fenyegették. A kavicshordás már más módon történt. Minden nyáron augusztus táján az elöljáróság megbízottai körbejárták a falut és számokkal jelölték meg, hogy mely helyekre kell egy-egy kavicshalmot vinni. Minden gazda megkapta írásban, hogy egy-két halom kavicsot hova köteles kivinni, mely számmal jelölt helyre. Ezt a kötelezettséget leginkább a vagyoni helyzet alapján határozták meg. Akinek pedig nem volt „befogata”, annak az volt a kötelezettsége, hogy bizonyos mennyiségű - halomba rakott - kavicsot szétterítsen. Még ezt a feladatot is írásban kapták. Dacára annak, hogy minden évben kavicsozták az utakat, tavasszal és ősszel mégis nagy szokott lenni a sár, télen meg a hó. Különösen a Tüskeszerben, meg a Csillag utcában. A Patakszerben rendszerint a patakparton jártunk, az Egyházvégben meg volt egy gyalogjárda, a Fő utcán, meg a Fővégben a postaút vezetett, azt az állam tartotta karban. A községi elöljáróságon kívül volt még egy közbirtokossági elnökség, akik a közlegelő (amíg volt), meg az erdő használatát irányították. Ezekről majd később szó lesz. A leírtak idején a falu szokott alkalmazni egy erdőőrt és két-három mezőpásztort, akiket mi csősznek neveztünk. Volt aki e tisztségekben évekig látta el a feladatát, ám mégis az mondható el, hogy gyakran cserélődtek, mert minden évben volt csőszválasztás. A mi felsőhegyi 33
