Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

ban, azért lett beteg és halt meg, mert a holmikon maradt valami fertőzés és így kapta meg a betegséget). Szerencsére nem nálunk kezdődött el a betegség a faluban, mi mindannyian megúsztak baj nélkül, a másodikat is.

Az iskolák bezártak, tanítás nem volt. Nem emlékszem rá, hogy első, vagy második osztályba jártam már, amikor újra kezdődött az a járványos gyermekbetegség, amely 1926-ban már pusztított a vidéken, csak ez esetben nem volt olyan nagymérvű. Azonban a mi osztályunkból egy fiú, a szlovén osztályból egy fináncnak a lánya bele is haltak. Ekkor megint szünetelt a tanítás. (Nagy Feri 1927-ben, Erna Cverlin 1928-ban halt meg.)

Ha erről a járványról írtam, írnom kell arról is, hogy a huszas évek végén, a harmincas évek elején nagyon sokan meghaltak tuberkulózisban (tüdővészben). Egyetlen évben, alig pár hónap alatt és csak a mi utcánkban három fiatalasszony halt meg, harminc-egynéhány évesek voltak, s összesen nyolc kis árvát hagytak hátra. Még több volt a fiatalok aránya, akik belehaltak e betegségbe, különösen húsz év körüli legények és leányok. Voltak olyanok is, akik hosszabb ideig húzódó betegséggel küszködtek, betegségük elhúzódott és felnőtt korban haltak meg.

A második világháború után már valamennyire szűnt ez a betegség, de amíg „aratott”, addig nemcsak nálunk, hanem más vidékeken és még városon is sok áldozata volt. Úgy mondták akkor, hogy a „szegények betegsége”, a gyenge táplálkozás és az egészségtelen lakásviszonyok okozzák a bajt. A betegeket sajnos nem kezelték, az orvoshoz talán elvitték őket, de már csak akkor, amikor nem volt segítség. Ami segített volna rajtuk: sok pihenés, erdei levegő, egészséges és bő táplálkozás; mindezeket pedig éppen a szegénységük miatt nem tudták maguknak biztosítani.

1934 októberében történt, hogy meggyilkolták Marseille-ben I. Sándor jugoszláv királyt. Amikor kiharangozták a templomban, még senki sem tudta, hogy ki halt meg, kiért harangoznak. Aztán először csak úgy suttogva kezdték mondogatni, később már nyíltan, aztán hivatalosan is bejelentették, hogy meggyilkolták „a mi jó királyunkat”. A felnőttek gyászoltak, amennyit muszáj volt. Itt a muravidéki területen nagy remények kezdtek éledni, hogy most „valami lesz”, tán a magyar világ is visszajön! Valahogy úgy képzelték el, mint 1914-ben, amikor Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét gyilkolták meg. De nem történt semmi sem, maradt minden a régiben.

A huszas években még 9 és 18 hónap volt a katonai szolgálat, függően a családi állapottól. A legények húsz éves korukban mentek sorozásra. Aki

29