Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

Az 1920-as évek végén egy nagy, járványos gyermekbetegség volt vidékünkön. Nagyon sok gyermek megbetegedett, többen bele is haltak. A betegeket kórházba szállították. Olyan ház ajtajára, ahol ilyen beteg volt piros cédulát ragasztottak és egy civil őrt állítottak, aki nem engedett a házba se be, se ki senkit, amíg a házat ki nem fertőtlenítették. Édesapánk, aki fiatal korában végzett egy egészségügyi tanfolyamot, a környéket járta és fertőtlenítette a házakat, ahol kellett, egész Muraszombatig. A foglalkozásának az volt a hátránya, hogy esetleg fertőzést hozhatott volna a házhoz, de édesanyánk jobban félt attól, hogy tőlünk terjed el a betegség és minket átkoznak majd érte.

Édesapánk Bodoncig, sőt még Felsőlendváig is járt a fertőtlenítési munkái során. (Felsőlendva a mai Grad). Sokszor negyven-negyvenöt kilométert is meg kellett tennie. Volt egy régimódi kerékpárja, amely még a háborúban eltűnt József bátyánké volt, azt kicsit rendbe szedtük és azzal járta a falukat. Akkoriban a kerékpár még nagy ritkaság volt. A mi falunkban alig volt valakinek is kerékpárja apánkén kívül, kivéve egy-két csendőrt, vagy fináncot.

Tanítás nem volt, az iskolába nem mehettünk. Ebben a járványban - akkor még nem tudtuk, hogy ez csak az első hulláma - a mi falunkban, Dobronakon nem történt haláleset.

Néhány beteg gyermekre emlékszem is, azok közül, akik közelebb laktak hozzánk: Bíró Feri, Bukovec (Lipót) Feri, Bojnec Ilonka, Hack Feri és még sokan mások is betegek voltak. Mi mind a hárman gyerekek, megúsztak a járványt betegség nélkül. Szerencsére édesanyánk aggodalma alaptalan volt, hogy esetleg apánk útján bekerülhet a fertőzés a családba.

A kórházba szállított gyerekek — akik egy vöröskeresztes autóval kerültek be oda - kezelése hosszú ideig tartott. Olyan sokan voltak, hogy legtöbbjüket kettesével fektették egy ágyba.

Ma sem tudom a betegség nevét, de kegyetlen csapás volt és minden családban, azokban is ahol még nem volt beteg gyermek, ott élt az aggodalom, hogy mikor kerül a család valamelyik tagja a betegek sorsára.

Egy-két évvel később újra kezdődött ez a járványos gyermekbetegség. Apánk ismét j árt fertőtleníteni és édesanyánk aggodalma kezdődött elölről: hátha fertőzés kerül a házba, hátha azt mondják a faluban, hogy a mi családunktól indult a járvány. (Meg kell jegyezni, hogy aggodalma nem volt alaptalan, mert utólag találgatták, hogy egy 1932-ben meghalt kislány, aki nem volt még iskolás, de az első járvány idején volt beteg a családjuk-28