Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

Amikor 1927 szeptemberében beírattak az első osztályba, már minden ment a megszokott rendben. Itt kell elmondanom, mert a mai gyerekeknek ismeretlen fogalom, hogy az első és a második osztályban palatáblát és palavesszőt használtunk. A palatábla valóban palából volt, olyanból, mint a palalemezekkel fedett házak tetején a fedél. Fakeretbe volt befoglalva és az egyik fele vonalas, a másik meg kockás volt. A fakeret egy helyen át volt fúrva és madzagon odakötve lógott a szivacs. A palavesszővel, egyfajta krétával, írtunk a palatáblára, a szivaccsal pedig letöröltük. Ezért a szivacsnak mindig nedvesnek kellett lennie, amit a tanító néni gyakran ellenőrzött. Amikor bemutattuk, hogy nedves-e a szivacs, akkor a kezünket is ellenőrizte, hogy tiszta-e. Akié piszkos volt, azt kiküldte a kúthoz mosakodni.

Aztán volt még egy ábécés könyvünk, amiből a betűket tanultuk és ezen kívül volt egy olvasókönyvünk is. Irkát alig használtunk az első két évben, csak a palatáblát. Tanszereinket többnyire úgy hordtuk, hogy volt melles kötényünk, nyakba akasztva és derékban megkötve, így a mellünkön a kötény tartotta a legszükségesebbeket.

A harmadik, negyedik évfolyamot Preininger igazgató úr tanította, szintén magyarul. Ezzel egyidőben elkezdtük a szlovén nyelv tanulását is. Tankönyvünk azonban csak magyar volt, a szlovén szöveget csak füzetbe (ahogy akkor mondtuk: irkába) írtuk. A Dobronakra járó streleci gyerekek, meg az egy-két finánc és csendőr gyermeke részére volt tisztán szlovén tagozat is. Olyanok is akadtak, akiket szlovén nyelvre akartak taníttatni a szüleik, hisz volt néhány szlovén származású család is a faluban. Aztán akadtak többen, akiknek szlovén-hangzású nevük volt, azok kaptak használatba „agrár”-földet, az ilyenek mind szlovén nyelvre tanították a gyermekeiket.

Tehát a harmincas évek elején Dobronakon volt még magyar tagozat is a negyedik osztályig, ötödiktől nyolcadikig már csak szlovén nyelven folyt az oktatás. Később, főleg magyar tanítók hiánya miatt mindig szűkebbre szorították a magyar nyelvet tanuló osztályok számát. Kezdő, kisiskolás koromban két évig még délután jártam iskolába, egy darabig még így volt később is a kicsiknek, de aztán egy helyiséget építettek az iskola épületében, s az után már mindenki délelőtt járt az iskolába.

1933-ban hoztak egy rendeletet, hogy a hetedik és nyolcadik osztályos tanulóknak az iskolaévet tíz hónapról öt hónapra rövidítik. Éppen ebben az évben kezdtem a hetedik osztályt. November 1-jétől március 31-ig jártunk

24