Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

az iskolába. Engem a nyolc iskolaév alatt mindössze három tanító tanított: elsőben és másodikban Doma Gizi tanító néni, harmadiktól a hetedikig pedig Preininger igazgató úr, csak a nyolcadikban kaptunk egy Babies Mirko nevű szlovén tanítót. Voltak ugyan egyes órák (pl. rajz, ének, stb.), amelyeken más tanítók oktattak, de a legtöbb tárgyat az említettek tanították. Az igazgató úr keze alatt az előírás szerint szlovén nyelven tartandó évfolyamokban is nagyobbrészt magyarul beszélgettünk, gyakran a szlovén helyett áttért a magyar szóra. Soha nem tiltotta, hogy magunk között magyarul beszélgessünk. Más tanítók szigorúan tiltották, hogy a gyerekek akár az óraközi szünetekben is magyarul beszéljenek egymás közt. Meg is büntették azt, akit beárultak vagy rajtakaptak.

A dobronaki magyar osztály 1930 után, középen Kranjecné Doma Gizella tanítónő (Göntér Istvánná fotogyűjteményéből)

Amikor az ötödik osztályba jártam, akkor jelent meg egy rendelkezés, hogy meg kell tanulnunk a szerb, vagyis a cirill írást. Az igazgató úr is „velünk tanulta”. Volt egy szerb származású tanítókisasszony, minket ő tanított a szerb-horvát nyelvre. O is tiltotta nagyon a magyar beszédet! Ezt a tanítónőt az igazgatónk sem szívelte és nem is volt Dobronakon sokáig. Igaz, hogy akkor a szlovén tanítók nagyon gyakran cserélődtek. Egy sem

25