Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

EMBERI GYARLÓSÁG

Nincsen szebb látvány a kék égboltnál, epedezőbb szándék az emberi vágynál, szárazabb kőzet a kiszáradt pataknál, fájdalmasabb seb a testvér-gyilkosságnál.

Emberi furcsaságok végletes napjait éljük, tudatzavarok halmoznak el bennünket, reménytelenül már-már csak istent kérjük, küldjön reánk békét, tisztítsa meg szívünket.

Anyjába döfi kését a csecsemő, a hegylánc villámba csapódik, kiátkozott papok vélnek bűnbánatot nyerni, a nagy tenger kis patakba mosódik.

Megbomlott egy rendszer, a természet örök harmóniája, az embernek jutott a sátáni szerep, mi döftük a gyilkos tőrt a szülőanyába.

28