Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Nemzetfoszlányok
ERDELY Bölcső, ki megannyi nemes férfiút ringattál, ej, te mostanra mily nyomorra jutottál. Aki hallotta hírét tündérországnak, nem hisz a szemének, az átkos valóságnak. Bethlen Gábor népe, mily sors jutott néked, bánat és düh tölt el minden székely-széket. Levágott testrészben gátolt vérkeringés, eltorzult lélekben mély, kóros beütés. Lenni vagy nem lenni, ez nem kérdés itten, szellemben, lélekben van még erő bőven. De szoros a kalitka, ropognak a rácsok, leláncolt bölcsesség, Prométheusz-átok. Csörgedező patakok bús éneke hangzik, ködbe nyúló bércek reménye nem látszik. Alfát mond az egyik, bétát ért a másik, „Homályos és érthetetlen", legyint a harmadik. Öreg Európa, ó, te szegény lélek, értenéd bár csak meg, mennyi itt a vétek. Ki mondja el néked, megannyi gond mellett, bús históriáját édes Erdélyünknek? Szováta, 1996. május 3-án 17
