Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Nemzetfoszlányok
LENDVA A történelem színpadán korán megjelentél, a kőkorszak embere megszerette lankáid, követte azt több népcsoport, folyton csak bővültél, a tájnak így biztosítván az életet. A rómaiak megszerettek, erődítményt is kaptál, hunok, germánok romboltak, de te korral, emberrel dacolva, templomodban keresztény istent imádtál. A különböző népek e tájon megfértek egymás mellett szüntelen, tán érezték a jövő titkát, bíztak az emberiség boldog jövőjében. Minden nép fontos e Földön, az életre valamennyien jogot formálhatunk, vállalnunk kell az együttlétet, ha boldogulni akarunk. Értékeink eltiprását nem érdemli ez ódon vár, megért ez már harcot, vihart, török, tatár támadást, de velünk, gyarlókkal dacolva, a jövőben is majd kiáll. Te vagy e szép vidék koronája, a Bánffy nemzetség centruma, kell-e ennél gazdagabb dísz, mint létünk, múltunk szimbóluma? 18
