Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
A nők városa - Cselekmény
árnyéka tűnik fel. Ugyanezen a folyosón egy nő veszi fel a csörgő telefont és távbeszél valakivel. Snaporas egy óriási csarnokban találja magát, a lelátókról hatalmas tömeg morajlik. A küzdőtéren egy rockzenekar fülettépő zenéje szól, s a falakon óriásira nőtt árnyak mozognak. Fényszórók pásztáznak végig a nézőkön, a rockzene hangjai összemosódnak afrikai népzenére emlékeztető zenei elemekkel. Mondanom sem kell, hogy a lelátókon csupa nő ül, s Snaporas még mindig nem érti, hogy tulajdonképpen mit is keres ő itt, mit kell tennie. A falakon óriási plakátok díszelegnek, mindenféle női hírességek. Megjelenik Stan és Pan is, női kiadásban. Egy égő női bábut hoznak be. A kövér és a sovány (Stan és Pan) soványabbika mérleget vesz elő, s Snaporas orra alá teszi, mondván, hogy a futyikéjét kell vele megmérnie. Miközben hősünk elindul felfelé a magas porondra egy tűzlétrán, azon elmélkedik magában, hogy tulajdonképpen hová is vezet ez a létra, hogy kivel is kell majd találkoznia, s hogy mit is kell tennie. Amint Snaporas felért az emelvénytorony tetejére, ahol egy ringre emlékeztető kép és Grandfasz úr egy cselédje (a ruhaszárítós öregasszony) fogadja, meglepetten látja, hogy egy nő-légballon lebeg felette (Lola- Donatella arcvonásai ismerhetők fel benne). A kosárból egy kötélhágcsó lóg pontosan eléje, Snaporas elindul felfelé a kötéllétrán ahhoz a nőhöz, akit a sors neki rendelt, álmainak asszonyához. És amint kötélmászó hősünk a kosárba huppant, a nő-luftballon emelkedni kezd. Az egyik terrorista nő a biztonságot jelentő kosarat kilövi utasunk alól, Snaporas kénytelen immár a nő-légzsák hálóiba kapaszkodni, amelyek cafatokban lógnak le, mint a gyökerek. Az egyre viharosabbá erősödő szélben, s az egyre nagyobb sötétségben Snaporas hiába kérdezi a nőtől, a léggömbasszonytól, hogy ki is ő (mármint ez az égi Madonna), válasz nem érkezik. Ehelyett, mint aki rémálomból ébred, Snaporas a zötykölődő vonat kupéjában találja magát ismét, mint a film elején. Szemben vele Elena, a felesége ül kucsmában, s furcsán néz a meglepett férfira. A kupéba éppen most lép be bájos mosollyal az a hölgy, aki az imént még mint terrorista "szedte le" gépfegyverével a légballon kosarát. Snaporas felemeli a földről a szemüvegét, s csodálkozva veszi észre, hogy hiányzik az egyik üvege (akkor tört össze, amikor álmában - ha egyáltalán erről volt szó - a ketrecbe zárták). Csakúgy mint ő, mi sem tudjuk, hogy álmodtuk-e az egészet, vagy tényleg igaz volt ez az utazás a nők városában. Hogy a titokzatosság még teljesebb legyen, megérkezik az álombéli Donatella (Lola) is a barátnőjével, egyetemista jelmezben. Valamennyi hölgy titokzatosan mosolyog, a semmit sem értő Snaporas pedig csak bámul maga elé, mint egy ma született bárány... 43
