Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
A nők városa - Fellini, a hölgyek és a csillagok: "A nők városa"
FELLINI, A HÖLGYEK ÉS A CSILLAGOK: "A NŐK VÁROSA" (A film "planetáris" megközelítése) Federico Fellini 1980-ban rendezte meg "A nők városát", s ebben az alkotásban is következetesen alkalmazza azt az archetípusokra épülő láttatást, amely által "saját mitológiáját", egyszersmind egyetemes mitológiává "emeli". A sztori, a kerettörténet életképszerű zsánere mögött szigorú, a szoláris mitoszokból ismert dramaturgia rajzolódik ki, s a több ezer éves múltra [visszajtekintő planetáris jelképkészlet mai, XX. századi köntösben jelenik meg előttünk. Ahhoz hasonlóan, ahogy eddig is eljártunk a Fellini filmek értelmezésénél (lásd Casanova napja; Fellini apokalipszisa), nem a hagyományos filmesztétika vezérfonala az, amely mentén "felgöngyölítjük" Fellini mester képi üzeneteinek fonalát, hanem az az asztrálmítoszi keret szolgál mértékül, amelyre a népmesék és a Nap éves útját "megszemélyesítő" mítoszok épülnek. Mind a film (asztrálmítoszi vonatkozásainak) megértéséhez, mind ezen írás "követhetőségéhez" feltétlenül szükség van több-kevesebb csillagászati, asztrológiai, mitológiai stb. ismeretre, amelyet az olvasó a "Casanova napja" c. könyvem függelékében, ill. a hivatkozott irodalomban talál meg. A filmet a Magyar Televízió 1994-ben tűzte műsorára, de a magyarországi mozikban (elsősorban Budapesten) a nyolcvanas évektől kezdve folyamatosan "elérhető" volt. Jelenleg a videókölcsönzők azok a "kincsesbányák", ahol (más Fellini filmek mellett) egy kis szerencsével rálelhetünk erre a "filmdrágakőre". Lássuk tehát, merre visznek Snaporas útjai! Szegődjünk nyomába, és próbáljunk meg tájékozódni azon a "terepen", ahol ő maga is el-eltéved; kíséreljük meg felismerni azokat az embereket, akik között mozog, hátha olyan figurákba botlunk, akik nemcsak a korábbi Fellini filmekből köszönnek vissza ránk, mint régi ismerősök, hanem a népmesék és mítoszok világából is üzennek nekünk egyúttal... Ha figyelmesen végignézzük az első képsorokat, észre kell vennünk, hogy a vonat, amelyben mi nézők is akaratlanul ott vagyunk, olyan vágányon zötyög, amelyet már réges-régen nem koptattak vaskerekek, hiszen jól kivehetően benőtte a fű a sínpárok közeit. A sehova sem vezető 44
