Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)

Zenekari próba - Fellini apokalipszisa: A Zenekari próba

korunkban messzemenően nem uralja Nap-karmesterünk a zenekart, ami a zenészek magatartásából egyértelműen kitűnik. Egy igencsak elmérlegesedett, szerencsétlen figurája ez az ember ennek a velejéig romlott, szégyenteljes zenekarnak. Kölcsönösen gyengítik egymást. Fájdalomtól eltorzuló arca, görnyedt mozdulatai szívgyengeségről árulkodnak. Ez egy testileg (szívileg), idegileg kimerült ember. A háttérből telefonáló menedzser további rontásokkal gyengíti a zenészek sorsát azzal, hogy miniszteri utasításra zenélni nem tudó embereket szerződtet (ez a telefonbeszélgetésből derül ki).

A zongoraszólóval induló, többszöri nekifutásra alakuló zene egyre vadabb ritmusban hullámzik, ami magukat a zenészeket is elállatiasítja, s talán ezért próbálnak megszabadulni emberségüket jelentő ruháiktól, holott valójában hideg van. Figyelemre méltó, hogy szinte valamennyi zenész megkapja a karmester (saját tehetetlenségéből adódó) szitkát egyetlen kivétellel, és ez nem más, mint a mezőnyt uraló zongoristanő (csak ő szólózik), aki, tekintve hogy vénuszi minőségben szerepel, magát a karmestert is "kezében tartja", s ezért nem jár neki szitok.

Amíg a kölcsönös átkozódás tart, egyre jobban érzékelhető a föld (padlózat) remegése is.

A torzsalkodásból kényszerszünetbe torkolló "zenekari próba" a füstös büfében folytatódik, amely újfent a romlott tejútközeget idézi, ti. ez egy másik dimenziója (helyisége) a templomhajónak. Nem lehet ezek után sem véletlen, hogy a bemutatkozást itt folytatják a zenészek, és hogy az Ikrekben uralkodó Merkúr ismeri be az egész zenekar romlottságát a kontrafagottos személyében (a "hír" igaz, a hírvivő a Merkúr). A Tejút közege után ismét az évkörön "pásztázik" a riporteri kamera, és a soron következő Rák tér-idő mező, ill. az itt otthonos Hold kap szót a basszustubás személyében. A hangszer labirintikus csőrendszere szinte szó szerint leíija a Rák asztrológiai jelét, de egyszersmind utal a női tubára is, vagyis a petevezeték kanyarulataira, amelyeken szintén a Rákban otthonos Hold biztosítja a megtermékenyülendő vagy akár már meg is termékenyült petesejt számára a megfelelő miliőt, útjában a méh felé. Az esténként ablaknál holdvilágot nézve tubázó, telihold képű zenész arca azt hiszem feleslegessé teszi a további győzködést a kérdést illetően. Az oboás göndör szőkesége az Oroszlánban otthon levő Napot idézi. A belső látásra való utalás, amellyel a hangok színe láthatóvá válik, a fehér fény (napfény) színspektrumaira hívja fel a figyelmet, amellyel saját magát jellemzi ez az ember. Az aranyló folt a szem előtt ismét a Napot, annak aranyló fényét idézi.

27