Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)

Zenekari próba - Fellini apokalipszisa: A Zenekari próba

Nem lehet véletlen, hogy az oboást megszakítva a kamera a fekete ajtó mögé húzódó karmester után megy, aki éppen most zuhanyozott le. A zuhanyozás itt elsősorban tűz- és fényoltó minőségben emelendő ki (egyben az Oroszlánnal oppozíciós Vízöntőt idézi), végleg eloltván a Nap-karmester maradék tűzfényét. A karmester kísértetnek érzi magát, és találóan fogalmaz. A törvények, amelyekre hivatkozik, a Mérlegben uralkodó részeges, szatumikus menedzser romlott törvényei, a sötétség halálritmusa. A visszaemlékezések szerint az első vezényletét úgy élte meg, mintha maga, vagyis a kezei hívták volna életre a zenét a csöndből. Ebben a Nap-karnagy arra utal, hogy valaha otthonában, az Oroszlánban sugaraival megvilágította a világot, és az eddig a sötétség miatt láthatatlan világ láthatóvá lett. Hogy most mindenki egyenlő, az annyit jelent, hogy ebben a tér-idő egységben mindenki elmérlegesedett és az ártó Vénusz, valamint a setét Szaturnusz miatt egyforma szürke árnyékban minden és mindenki elveszti karakterisztikus személyiségjegyeit.

Aztán bekövetkezik az, amit már tulajdonképpen eddig is vártunk. Amíg a karnagy a fekete zongorán leüt néhány disszonáns akkordot, a helyiségben és az egész templomhajóban kialusznak a fények, és innentől kezdve elszabadul a pokol, lavinaszerűen felgyorsul az eseménykaszkád. Mindenki az ösztön-én szintjére süllyed, és ennek anarchikus, agresszív kiélése maga a forradalmi káosz.

Hogy mennyire így van: a zongoristanő (Vénusz), hangszere alatt (Mérleg) magától értetődően adja oda magát a zűrzavart kihasználó, priapikus kontrafagottosnak, a Merkúrnak (gondoljunk Hermészre és az álló Hermákra). Az egész közeg is egyre határozottabban reng (a jelenetsor páija a Casanova filmnek az a része, amikor a Naphős Casanova Drezdában oly mértékben átadja magát a szerelem orgasztikus ösztöneinek, hogy beleremeg az egész helyiség, elmérlegesedik az egész világ; a Satyricon c. filmben az Insula összeomlása ugyanezeket a képsorokat idézi: világvége ez a javából).

A mennyezetről csöpögő, fekete, bizonytalan és kétes eredetű, sűrű folyadék (Szaturnusz fekete magzatvize, kátrány) szintén kóijelző.

Az utolsó láncszem a hangszerek sorában a hárfa, amelyen tudjuk, Klára zenél. Nem lehet véletlen, hogy a Szüzet megtestesítő hangszer éppen a legnagyobb zűrzavarban jut szóhoz. A hegedű megsebesítette hárfásnő a Halak-Szűz haláltengelyen felerősödő eseményekre utal, Klára vérző ajka a Szűz irányából érkező veszélyre figyelmeztet. A hárfa és a zongora nem véletlenül van egymás mellett, rokonai ui. egymásnak. A hárfával a kör bezárult, ezek után már csak a legrosszabbakra lehet számítani.

28