Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)

Zenekari próba - Fellini apokalipszisa: A Zenekari próba

Dionüszoszra). Azt is közli, hogy honorárium nix (látványos kar-ingással mutatja a nemleges választ), vagyis mind a szatumuszi, mind a mérlegi hajlamait kiéli.

Aki igazán szembe mer vele szállni, az nem is lehet más, mint az az idősebb, bajuszos csellista, akinek már előzőleg beleláttunk a szatumuszi lelkületébe, vagyis ebben a közegben egy szatumuszi karakter csakis egy hasonszőrűben láthat riválist. A szakszervezetis (fekete, kopaszodó, dúsbajuszú figura) a Mérlegben rangvesztésben álló Marsot testesíti meg (ő harcol a zenekarért, annak érdekeiért, a játékszabályok értelmében nem sok sikerrel). Közben odakintről furcsa robaj hallatszik, mintha valami a falakat döngetné. Ezek a váratlan kinti dübörgő hangok egyre erősödő intenzitással szakítják majd meg a film fonalát, jeléül annak, hogy a Mérleggel szembeni Kos tér-idő mezeje is materializálódik. Az ütősök észreveszik, hogy megérkezett Klára, a hárfásnő, és tréfából a Stan és Pan filmek zenéjének jól ismert melódiáit játsszák talpalávalóul, a tetemes keblű hölgy lépteit kísérve. Ezen a ponton maga a zene idéz fel Mérleg asszociációkat, hiszen a kövér és a sovány legendás alakja és geggjei mérlegelését nem törően rezegtették meg annak idején rekeszizmainkat. Az óriási keblek (itt újra engedelmet kell kémem a hölgyektől) mérlegiek. [Klárát ugyanaz a színésznő alakítja, mint a Casanova film Astroldiját, aki annak idején Drezdában - a Casanova film Mérleg tér-idő mezejében - tetemes méretű kebleit mérlegelte serpenyőül szolgáló tenyereiben. Klárának rokona az a monumentális emlőjü trafikosnő is, aki az Amarcordban a kamasz fiú (Naphérosz) romlását okozza a trafikban (Mérleg) azzal, hogy emelgettette magát a fiúval (Mérleg), és beteges, ki nem élt feszültséggé fokozza benne a vágyat, amikor majd szétcsattanó mellei közé szorította a fiú arcát.] Különben, ha eddig jól odafigyeltünk, akkor a hárfásnőt mintha már egyszer láttuk volna a zenészek között ez előtt a parádés bevonulás előtt is. Ez az újbóli megjelenés talán arra figyelmeztet bennünket, hogy mint Szűznek, kétszeresen is kiemelt a jelentősége a történetben (a kettős megjelenés felfogható "Ikreknek" is). Amikor álmát elmondja egyik kolléganőjének (azt álmodta, hogy egy ló tört be a szobájába), nemcsak a zenekar (zsidó?) jósnője (a harmonium kezelője) az, akiben baljós sejtelmek fogannak meg, hanem mi nézők is el lehetünk rá készülve, hogy nagy baj fog vele történni (nem egy ló, de egy fekete kos tör be majd a terembe).

A film további részében most már sorra járja a riporter (és a kamera) az egyes zenészeket, akik bemutatkoznak, ill. jellemzik hangszereiket. Az elvárásoknak megfelelően természetesen a zongorista hölgy kezdi a sort.

23