Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
Zenekari próba - Fellini apokalipszisa: A Zenekari próba
Szép arcú, fehér kosztümkabátba öltözött teremtés a hangszer "gazdája", aki láthatólag készült a bemutatkozásra. "A zongora olyan, mint király a trónján, oda kell járulni hozzá" - mondja, amivel arra utal, hogy a Mérleg tér-idő egységben csakis egy billentyűs lehet a hangszerek királya. Fekete színe teszi olyanná, mint egy mitológiai szörnyeteg, vagyis szatumuszivá, aki, tudjuk, erőben van a Mérlegben. "Az a szoba, ahova zongorát állítanak, a zongoráé lesz" - állítja, ami annyit tesz, hogy egy "Mérleg-hangszernek" "Mérlegházban" (ebben a templomhajóban) van a helye. Amikor magáról beszél és azt mondja, hogy igénye van mindenféle emberek ismeretségére, a Vénusz erotikus hangján szól, és promiszkuitásra gondol, hiszen számára ez a közeg egyben bordélyház is (a későbbiekben bizonyságot is tesz erről), tekintve hogy a Vénusz a Mérlegben otthon van. A kővetkező zenész hölgy a fuvolás, akinek feltűnően hosszú orra, nagy szája és hosszú nyelve van. Amolyan flúgos, széllelbélelt fiatal lány, aki Marina di Pisában született. Elmondja a hangszerről, hogy az varázslatokra képes, s hogy a fuvolásból az emberek mindent kinéznek, csak "azt nem". Természetesen a Skorpióról beszél végig a hölgy, amihez az asztrálmítoszi hagyomány a testrészek közül a nemi szervet rendeli. Mind maga a fuvola, mind a pisai eredet, mind a hosszú nyelv, orr, fallikus szimbólum, egyben marsi attribútum is. A harsonás van soron, aki fiatalabb, borostás szakállú, hosszú hajú lezser ember. A hangszer páratlanságáról beszél, Istent emlegeti. Természetesen a Nyilast jellemzi, amelyben a Jupiter van otthon (Jupiter a szoláris mítoszok Atyaúristene). A tengerparton megszólaló pózán a Nyilasban erőben levő ún. Sárkányfarokra utal. Az öregúr, aki a plafonon hintázó pókocskát figyeli, ismét a fenyegető veszélyre hívja fel a figyelmünket, ugyanis a pókháló (mint érzékeny szeizmográf) akkor is kitér, amikor a harsonák már elhallgatnak, vagyis a mennyezet is remeg. A háttérben zakóját kefélő derék zenész is a kelmére hullott vakolattól igyekszik megszabadítani ruháját, amivel nekünk üzen: S. O. S. A dobos úr a ritmus fontosságát hangsúlyozza, annak haláli pontosságát emeli ki, amivel tulajdonképpen a Bakban otthonos Szatumuszt (saját magát) jellemzi, tekintve hogy Szaturnusz, azaz Kronosz a "halálpontos idő" ura. A nápolyi fiatalember, aki megtermett dobütőt szorongat, természetesen a Bakban ereje teljében lévő Marsot testesíti meg, ahol az ütő egyben szimbolizálja a harcisten fegyverét és ezzel egyenértékű fallikus orgánumát. A gordonkás öregúr természetesen a vízöntőbeli Szaturnusz, aki azért 24
