Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
Zenekari próba - Fellini apokalipszisa: A Zenekari próba
A zenészek egy igen idős, feketébe öltözött csellistát kísérnek a terembe, akiben Szatumuszra (Kronosz) ismerhetünk annál is inkább, mivel a cselló jelképezi a hangszerek között a Vízöntőt, ennek a jegynek pedig Szaturnusz a gazdája, mivel itt otthon is, erőben is van. Egy bajuszos, szemüveges, nyakkendős úr egy sexlapot böngészvén akad rá kívánatos női popókra, amelyek (és itt elnézést kell kémem a tisztelt hölgyektől) engem ismétcsak monomániásan az Ikrekre és a Mérlegre emlékeztetnek. Az elsőhegedűs higrométerrel méri a levegő páratartalmát (nehogy a hangszernek ártson a nem megfelelő "légkör"). A műszer ismét Mérleg a maga módján, a 15%-kal magasabb páratartalom viszont újra a Vízöntőre utal, ami egyszersmind mégsem elég vizes ahhoz (hiszen a Mérleg levegős jegy), hogy a hegedű, ami Hal-hangszer, igazán a saját közegeként éljen meg. Megjelenik egy feketébe öltözött zenész (szintén hegedűs), aki neurotikusnak mondja magát, s a tetejében még valami polip-betegségben is szenved. Cseppeket szed az idegbajára. Mind a neurózis, mind a polip (a maga módján Hal), mind a cseppek ivása jól rárímel magára a hangszerre, hiszen a hegedű illik a hangszerek közül leginkább a Halakhoz. Az illető tehát nem lehet más, mint Jupiter, aki ebben a tér-idő egységben csakis mint beteg juthat szerephez. Egy bikakinézetű trombitással tréfát űztek a zenekar tagjai azzal, hogy óvszert dugtak a trombitába, ami a hangszer meghívása során gömbölyű léghólyaggá kerekedik, mígnem szétpukkan, a trombitás legnagyobb bosszúságára. Ha a trombita a hangszerek Bikája, akkor a trombitáshoz is illő, hogy bikaképü, Vénusz-szerü figura legyen. A tréfa találó, hiszen a zenekar Bikájához illő attribútum a koton. A szétfakadó ballon természetesen egy újabb baljós előjel. Újra a polipos hegedűsre áll rá a kamera, aki azon vitatkozik valakivel, hogy a Nyolc és fél c. Fellini film vajon pszichoanalitikus-e vagy sem. Szerintünk a nevezett filmet igen jól lehet pszichoanalitikus szempontokból elemezni (ez talán egy következő értekezés tárgya lehetne), itt viszont fontosabbnak tűnik maga a cím, ami szinte ingázik a nyolc és a kilenc között és beáll valahol nyolc és félnél ... Aztán a két hegedűs (az első- és másodhegedűs) összevész az ülésrenden és ide-oda tologatják a székeket, ami szintén "Mérleg értékű gesztus" a részükről. Megjelenik a zenekar menedzsere (magas, pocakos, zsíros hajú, kihajtott ingnyakú, ellenszenves figura, aki alkoholista benyomását kelti), feláll a dobogóra, és mintha ő volna itt a gazda, bejelentést tesz (közli azt, amit már úgyis mindenki tud, vagyis hogy itt a tv). Csakis a Mérlegben erőben lévő Szatumuszt testesítheti meg, s erre a szerepre tényleg jól rímel a részeges, züllött alkata (gondoljunk Bacchus római boristenre vagy a görög 22
