Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

Kleopátra:

Haha!

Adj mandragórát innom.

Charmian:

És miért?

Kleopátra:

Átaludni az idő-szakadékot,

Melyben Antonius nincs itt.”

(Első felvonás, ötödik szín)

A mandragóra - szerencsegyökér - gyökere emberi alakra hasonlít, ezért régtől fogva a termékenység jelképe, az egyiptomiaknál mint afrodiziákum és mint altató volt használatos. Egyes (középkori) legendák arról szólnak, hogy a mandragóra bitófa alatt növekszik az akasztott ember írmagjából.

Az Antonius hiányából fakadó álmatlanság orvoslására, és a szerelem érzésének fenntartására-megőrzésére, Kleopátra keresve sem talált volna magának jobb „gyógyszert”, mint a mandragóragyökeret, amelynek „emberi alakja” talán Antoniust is elébe varázsolta, mint egyetlen és utolsó férfit, írmagot, akivel páratlan párrá teljesedhet ki.

De van itt még egy fontos tétel, és ez nem kevesebb, mint Kleopátra idő-szakadéka, amelyet szintén Antonius hiánya hozott létre. Ha ezek szerint nincs Antonius, akkor Kleopátra számára az idő is megszűnik, vagyis maga Antonius az idő. Ne feledjük, hogy Antonius elmenetelét azzal indokolta, hogy veszélyben érezte a világ tengelyét:

, Antonius:

(...)

A világ tengelye forog veszélyben.

Sok minden, mint a lószőr, él, de kígyó- Méreg még nincs benn. (...)”

(Első felvonás, második szín)

Antonius, mint triumvir, a világ tartóoszlopának-tengelyének a „harmadát képezte”, és ahogy ezt már korábban részletesen kifejtettük az új, kleopátrai-anyajogú otthonából hozott szeretet révén sikerült elhárítania a világtengelyt veszélyeztető fenyegetést a „béketárgyalásokon”.

Rómából viszont az is látszott, hogy a világtengelyt éppen Antonius fenyegeti veszélyesen, azzal, hogy Kleopátrát, mint kígyót, hagyja a

98