Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
saját „tengelyére” tekeredni. A lószőr és a kígyó úgy vetül a képbe, hogy utalás történik a népi megfigyelésre, miszerint a mocsárvízbe tett lószőr, kígyó módjára tekeredni kezd, mert vízi-tetvek telepednek rá. Korábban beszéltünk a ló (kanca) és a nő-(ős)anya-anyajog kapcsolatáról. Tényleg bizonytalan a világtengely, és ennek következtében valós az időszakadék. Bár Augustus császár „tengelye körül” még vagy 30 évig forog a világ, de a földbe szúrt antoniusi-kleopátrai „kígyós bot” lassan az égig nő, és mutatni kezdi az időt a szakadékon túl, az új időt... Kleopátra, (ízisz) nem sokkal halála előtt „újrafogalmazza” önmagát: Kleopátra: (...) Márvány-szilárd vagyok s a változó hold Nem planétám többé.” (Ötödik felvonás, második szín) Mint tudjuk, ízisz egyik címe: „A tenger felett ragyogó hold”. Végső soron tehát a Kleopátrában (Iziszben) élő Hold ragyogja be Pompeius hajóját, azon a bizonyos sokszor emlegetett ünnepségen, és ez a ragyogás sugározta rá a Holdas-nőies szeretetet a „világhajót” kormányzó férfiak részeg hadára. A „beavatás” előtti percekben eltűnik Kleopátrából ez a változó Hold, márványszilárdnak érzi magát (mint Constantia, Arthur - a Kis Medve - anyja a János királyból), világtengelynek (a tengely, a tenger selypítet alakja), amely a biztos, szilárd, új viszonyítási pontra mutat az égen, és kijelöli az új (világ)kor „nullpontját” a földön. Azonban az ég is és a föld is páratlan (mint Kleopátra) Antonius nélkül. A teljesség csak párosán páratlanul kerek és egész, kell hozzá Antonius arca is: Kleopátra: Az arca mint az ég, s azon keringett A nap, a hold, és megvilágította A földet, a kis o betűt.” (Ötödik felvonás, második szín) Shakespeare nemcsak szavakkal, de a betűkkel is játszik, él azok többértelműségével, és ha módját találja, a szavak közé ékeli drágakő gyanánt. A kerek „o” betűt, nemcsak a reneszánsz csillagtudomány 99
