Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
vak között napkorongot tartó istennőként szokás megjeleníteni. Címei közül fontos kiemelni: Az ég királynője, Az istenek anyja, A ragyogó az égen, A tenger csillaga, A mágia úrnője, A zöld termény úrnője, Az életház úrnője, A tenger felett ragyogó hold stb. Sem a történelmi Kleopátra, sem Shakespeare hősnője nem hagy kétséget afelől, hogy ízisz istennőnek, de legalábbis ízisz reinkarnációinak tekinti magát. A két számításba jövő „római Oziris” jelölt közül Julius Caesar inkább érezte magát Nagy Sándor bőrében Kleopátra oldalán, és Oziris „tisztjét” átengedte Antoniusnak, aki viszont ugyanúgy azonosult ezzel a szereppel is, mint Kleopátra a sajátjaival, vagyis „úgy maradt”: halva, mint egy fáraó, akit anyja és egyben felesége szoptat a koporsóban. Visszatérve egy mondat erejéig Julius Caesarra, róla köztudott, hogy Nagy Sándor volt a példaképe és képzelt riválisa, hasonlóképpen, mint Kleopátrának, aki viszont nem annyira riválist, mint inkább az ideális férfit, az (ős)apát érezte Nagy Sándorban, amikor „szerelmük teljében” a Níluson hajókáztak Julius Caesarral. (Egyébiránt mindketten VII.-ek voltak.) De maradjunk továbbra is Kleopátra és Antonius, vagy ha úgy tetszik, ízisz és Ozirisz társaságában: ,Antonius: (...) Ez itt az én világom. Puszta már Minden királyság, ez a trágyaföld Állatot, embert egyképp jóllakat:” (Első felvonás, első szín) Antonius (és Shakespeare) szemében Egyiptom és Kleopátra ugyanazt jelentik: a termékeny és tápláló földet és az (isten)nőt, az anyát, az anyaföldet, amelyben, mint egy újszülött újjászületett, új önmagára ébredt, végre otthon érezheti magát. A trágyaföld kitétel nemcsak a Nílus-delta éltető, életet adó talajára utal, az akkori világ leggazdagabb éléstárára, de talán a Szkarabeusz néven ismert bogárra is, a ganajtúró bogárra, amelyet Egyiptomban szentként tiszteltek, és a hajnali, felkelő, újjászülető, az önmagában való keletkezésre képes Nappalt azonosították. Kleopátra és ízisz istennő további közös vonása a gyógyító növények ismerete és alkalmazása, pl. a mandragóráé: 97
