Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

Második polgár :

Biz’, uram, finom műveshez képest, én úgyszólván csak kontár vagyok. Marullus:

De mi mesterséget űzöl? Ki vele!

Második polgár:

Oly mű az, uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, ami valóban nem egyéb, mint a rossz viselet megjavítója.

Flavius:

De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?

Második polgár:

Ne, kérlek, uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én helyrehozhatlak.

Marullus:

Te helyrehozhatsz, szemtelen fiú?

Második polgár:

Igen, uram, megfoldalak.

Flavius:

Te csizmafoltozó vagy, nemde?

Második polgár:

Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral. Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha nagy veszélyben vannak, kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, amilyen csak valaha marhabőrt tapodott.”

(Első felvonás, első szín)

Már első ránézésre (olvasásra) is könnyű észrevenni Shakespeare szereplőinek-szerepeinek egymásra-egymásba vetüléseit, tükröződéseit, szimmetriáit. Az ácsban Caesar „faragatlanabb” előképe rajzolódik ki, míg a csizmafoltozóban, aki kontár (értsd: nehézkes, esetlen, brutális stb.), aki a rossz viseletét (értsd: viselkedést, magatartást, pl. nagyravágyás stb.) megjavítja (értsd: a [közjjót, annak javát szolgálja), aki helyrehozza (értsd: a helyére teszi, oda, ahová való) azokat, akik kikelnek magukból (értsd: mint pl. a kígyótojásból a kígyó, vagy, akinek eszén szenvedély uralkodik), aki megfold (értsd: lyukára teszi a foltot), aki árral (értsd: szúró eszközök: kés, tőr, kard, szeg stb.) árt (öl, ölel, behatol, metsz, vág, szüleszt stb.), aki az öreg lábbelik seborvosa (értsd:

53