Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

tételét (tönkre tételét). Ha „összehúzzuk” az időt, és a két említett de­rékszöget egybeírjuk, fordított „T”-t kapunk (-*-), az ún. „T”, vagy tau keresztet (Szent Ferenc és Szent Antal keresztje), ill. annak fordítottját („fejére” állított ,,T”-t). A keresztény hagyomány szerint a latorokat feszítették ilyen alakú keresztre, de vannak olyan ábrázolások is (pl. a veleméri templom Aquila János által festett falfreskója), ahol magát Jézust is tau kereszten jelenítik meg. Krisztus keresztre feszítésének, kereszten való szenvedésének és halálának idejére vonatkozóan több elmélet is létezik, de a legelfogadottabb általános felfogás szerint I. sz. 33-ban történt az esemény, tavasszal, pénteki napon. A felfeszítés dél­előtt kilenc óra táján kezdődött, a kín-haldoklás 6 órán át tartott és dél­után három órakor állt be a halál. Julius Caesar hadjáratai során több mint 800 várost hódított meg, több mint 300 törzset igázott le, egymil­lió embert tett rabszolgává és adott el, a harcok során pedig több mint hárommillió ember lelte halálát. Ő volt az első uralkodó (mint ezt már korábban említettük), aki Jupiter papja és egyben „pontifex maximus” címet viselt, aki magamagát (Krisztus születése előtt) istenként és meg­váltóként tisztelte. Krisztus születése után az első században a császárkultusz kötelező államvallás lett, a pap-istenkirályok rendeletéit pl. evangéliumoknak tekintették. János apostol és evangélista a jelenség mögött az ún. antikrisztus szellemét ismerte föl. Ennek ellenére a keresztény középkor nagyra becsülte Caesart, míg a reneszánszban inkább torzképet láttak alakjába(n). Az analógiás gondolkodás szerint, az ellenkrisztus úgy vi­szonyul Krisztushoz, mint a bal a jobbhoz, mint a fent a lenthez, mint pl. három a kilenchez stb. Ha tehát visszatérünk Shakespeare Julius Caesarnak szentelt utolsó óráira és az idő mutatóira, arra kell gyanakod­nunk, hogy a fordított „tau” kereszt az antikrisztus, vagyis Julius Caesar keresztje, a hajnali három óra az antikrisztus keresztre feszítése, a dél­előtt kilenc az antikrisztus önként vállalt, asszisztált rituális (ön) gyilkossága-halála, az „alsó” hat órás szenvedés (hajnali háromtól dél­előtt kilencig) Julius Caesar szenvedése, a „felső” hat órás agónia (délelőtt kilenctől délután háromig) pedig Krisztus haláltusájának ideje a keresztfán. Az „éppen nyolc múlt” kitételt értelmezhetjük pl. úgy is, hogy Caesarnak ez volt az épségben, vagyis az életében megélt utolsó nyolc órája, a következőt (pl. este nyolcat) már csak „halottként élheti” meg. De kiindulhatunk ezúttal is a (képzeletbeli) óramutatók helyzeté­ből. A nyolcórás tompaszög, nyolc után tovább „nyílik” (mint a bicska 48

Next

/
Thumbnails
Contents