Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Julius Caesar

„(Óraütés) Brutus:

Csitt! Hány lehet?

Cassius:

Az óra hármat üt.”

(...)

Brutus:

Nyolc órakor, legkésőbb, nemde úgy?

Cinna:

Nyolc órakor ne hibázzék senki is.”

(Második felvonás, első szín)

„ Caesar:

(...) Hány óra?

Brutus:

Éppen nyolc múlt.”

(Második felvonás, második szín)

„Portia:

Hány óra most?

Jós:

Kilenc körül.”

(Második felvonás, negyedik szín)

„Brutus:

(...) Labeo, Flavius,

Vigyétek a hadat. Most három óra,

S az éj előtt még, rómaiak, szerencsét Kisértni menjünk egy másik csatában. (El)”

(Ötödik felvonás, harmadik szín)

„Brutus:

(...) Órám eljött, tudom.”

(Ötödik felvonás, ötödik szín)

A felsorolt időidézetek tovább erősítik bennünk azt a meggyőződést, hogy Shakespeare az általános időzavarban megpróbálta egyfajta időkeretbe illeszteni a történéseket. Bizonyára külön jelentőséggel bír, hogy az órák halált megelőzőek, és Caesar, ill. Brutus gyilkosságát, ill. ön46