Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Julius Caesar
kapcsán „hozzányúlt” az időhöz is. Az alaphelyzet nem volt számára ismeretlen, hisz maga is megélt egy naptárreformot. Lehet, hogy mesterünk saját kora időkizökkenésének rugóit kereste Julianus (értsd: Julius Caesar) udvarában. A jelek arra vallanak, hogy maga Shakespeare is (vissza?)élt a helyzet adta lehetőséggel, és a zavaros caesari időket tovább sűrítette darabjában. Az első három felvonás történései két napot ölelnek fel akkor, amikor ugyanezek a (történelmi) események hat hónapig zajlanak. A két utolsó felvonás mintha közvetlen folytatása lenne az előző három felvonás cselekményének: a mester újfent két napba „varrja” az egyébként több mint három évig tartó „történelmet”. Köztudott, hogy Shakespeare nappali (délutáni) „szószínházba” ültette darabjait. A költői szöveg volt hivatott helyettesíteni, a nézővel érzékeltetni a sötétséget és a világosságot, a nappalt és az éjszakát, a helyszínt, a díszletet, az időjárást és az idő járását is stb. Talán éppen ezért sűrű, nehéz, tömény, sokrétű, titokzatos stb. a shakespeare-i nyelv járása, nem válik el ugyanis a szűkebb értelemben vett ún. cselekményfonál a hozzá tartozó tér- és időfonáltól a szövegben. Az igével teremtő mester, Shakespeare, tehát nézetünk szerint olyan szószövő, aki pl. az időnek minden repedésérére igyekszik „foltot költeni”. Egyebek mellett ezért sem gondoljuk, hogy darabunk szereplői pusztán csak a nézők (olvasók) tájékoztatása miatt érdeklődnek folyvást egymástól az időre, az idő múlására vonatkozóan. A Julius Caesarban az időnek a legkitüntetettebb dramaturgiai funkciót szánt Shakespeare, aki minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy i. e. 44-ben nem mechanikus órákkal mérték az idő múlását. Törvényes véletlen, hogy Galileo Galilei, aki ugyanabban az évben született, mint Shakespeare (lásd a róla írottakat a János királyról szóló tanulmányban), munkája nyomán kezdték el Európában a mechanikus órák iparszerű készítését. A darabban mégis, szinte percre pontos időkkel játszanak szereplőink: „Cicero: Jó éjszakát; ez a zavart idő Sétálni nem való. (El) (...) Cassius: Már éjfél múlt s előbb, mint nappalodnék, Felverjük őt és szerződünk vele.” (Elsőfelvonás, harmadik szín) 45
