Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

ennek az egész ország a tudatában legyen. Gyakran előfordult, hogy az antik holdistennő, Diána képében jelent meg. Előfordult, hogy vízi parádék alkalmával félhold alakú tavat ástak és ez szolgált díszletül Diána holdistennőt idézve, mivel a királynő kedvelte a szűz istennőre való célzást. Shakespeare minden valószínűség szerint próbált megfelelni és eleget tenni a királynő elvárásainak, s talán ezért nem véletlen, hogy darabjaiban a Hold szinte mindig kitüntetett szerepet kap. Erzsébetet törvénytelen származásúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból. Sohasem koronázták meg, férjhez nem ment, (törvényes) gyerekei nem születtek. Nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy a darabba „mesterségesen beültetett” Richárdban ne fedezzük fel az Erzsébet királynőben lakozó Holdat. Ne feledjük, hogy történetünk már a legelején az utódlást firtatja. Magasabb szinten ez trónutódlás, János király és Arthur konfliktusa, alacsonyabb szinten pedig földöröklés, Róbert és Filep konfliktusa. Ennek a sokismeretlenes egyenletnek a jelek szerint Richárd a megoldóképlete, aki a törvényes és törvénytelen véletlenek összjátéka folytán ki is billenti, és ideiglenesen vissza is állítja azt a bizonyos törékeny időegyensúlyt. O is földnélküli, de övé az ország, koronázatlan, mégis királyi, a kisebbik világító (Hold) mégis úrrá lesz a Napon, és talán ez az utolsó tétel a legegyetemesebb. Shakespeare-nek ugyanis Erzsébet (Diána) királynő mellett voltak még „holdas” kortársai.

Galileo Galilei ugyanabban az évben, 1564-ben született, mint Shakespeare. O volt az első emberek egyike, aki a távcsövet az égbolt tanulmányozására használta. O talált rá először a Jupiter holdjai közül négyre, kikövetkeztette, hogy a holdak keringenek bolygójuk körül, mivel ideiglenesen eltűnnek, vagyis a Jupiter mögött haladnak. Rájött, hogy a Vénusz bizonyos szempontból hasonlít a Holdra, tekintve, hogy fogyó és növekvő fázisokat mutat. A Vénusz fázisainak megfigyelése, vagyis „holdsága” igazolta, hogy a bolygó a Nap körül kering és ez erős érv volt Kopernikusz heliocentrikus világképe mellett. Galilei fedezte fel a Hold krátereit és hegyeit. Nézetei miatt, de elsősorban a heliocentrikus világkép hangoztatásáért, az inkvizíció 1633-ban betiltotta könyveit. A katolikus egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet. XIII. Gergely pápa a naptárat ugyan megreformálta, de az időt és a Napot a katolikus egyház csak a XX. század végére érte utol. Jellemző módon az egyház 1616-ban, Shakespeare halálának évében, az ún. első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára Kopernikusz Az égi pályák körforgásáról című alapművét, amelyben a lengyel csillagász

27